Jellemezd a karakteredet 5 jelzővel, vagy pár mondattal:
- Apucikicsifia, arrogáns, büszke, fölényes, elvont.






Jellemezd a szerelmi kapcsolatod, ha van olyan:
- Bonyolult, bonyolult és igazán bonyolult. Mióta az eszemet tudom a lányok után futkostam. Meghúztam a hajukat, vagy kibuktattam párat, ha olyan kedvemben voltam. Miért? Mert megtehettem. Így fejeztem ki az érzéseim. Tudom, logikátlan. Ebben eddig semmi komplikált nincs, igaz? A gond csak az, hogy a szomszéd gyerek megváltozott. Hivatalosan is forró, kijelentette. A képembe mondta. Folyton üldöz, én meg menekülhetek, mint valami gyáva patkány... És a bonyodalom még mindig nem itt van. Az egész megkavarója az az érzetem, hogy tetszik nekem. Tetszik, ahogy futkos utánam. Tetszik, hogy a nyomomban van. Próbálom én leállítani, mert apám kitekerné a nyakam, ha megtudná, hogy egy csőbuzival enyelgek... de vannak dolgok, amiknek az ember nem tud ellenállni. Colin ilyen.






Jellemezd a családdal való viszonyod:
- Gazdag, jóravaló, tehetős családból származom. Egy komoly nővérem van, Hanna, akivel rendkívül jól kijövünk. Neki már családja van. A férjével lakik, Martinnal. Elköltözött, de sűrűn látogatjuk egymást. Elvégre elszakíthatatlan a kötelékünk. Neki köszönhetően van egy unokahúgom, Betty és egy unokaöcsém, Steve. Imádom a két kölköt. Harmonikus a család. Apám az egyetlen, aki kissé túl komolyan veszi az életet. De megbirkózom vele.

---

Az userre vonatkozó kérdéseket nem vagy köteles kitölteni!



Multik:
- A kisujjam, meg a hüvelyk.



Karaktered keresett canon vagy saját?
- Keresett.



Mi vonzott a karakteredben, vagy honnan az ötlet?
- Az ötlet Colin fejéből pattant ki, én azt próbálom megformálni, amit ő elképzelt.
A kalandszellem és a témaválasztás vonzott a karakterében.
És nem utolsó sorban, az User. . .

A gazdagságnak ára van. Hat éves koromig költözés követte a költözést. Nem volt állandó otthonom és ennek köszönhetően zabolátlan lettem. A családom bár ritka harmonikus és a vagyon bár nem vakította el a családfőt, vannak -voltak- dolgok, amiket a nővéremmel nem tehettünk meg.
Jól emlékszem lázadni készültem aznap este, de végül felhagytam és mikor a szomszéd házaspár jött bájologni anyámékkal, fogtam magam és átrohantam a kertjükbe, hogy felfordulást okozzak. Azt akartam, hogy gyűlöljenek minket, hogy békén hagyjanak minket és, hogy apámék azt lássák nem kellünk senkinek. De, mikor átértem a vastag bozóton, s szanaszét karmoltattam magam az ágakkal, olyasmi történt, amire nem számítottam. A teraszon battyogtam, mikor észrevettem a kanapén heverő srácot, aki koromnak megfelelőnek tűnt. Elgondoltam magamban, hogy most először - mintha egy haver jelöltet látnék. Az üveghez léptem és hozzányomtam a homlokom, hogy jobban betekinthessek. Eleinte ijedten nézett rám, de aztán elém állt. Abban a pillanatban, biztos voltam benne, hogy örök barátságot esküszünk majd, ezért grimaszoltam. Így akartam bevágódni nála. A kölykök szeretik az ilyesmit ... de Ő úgy tűnt, nem. Nevetett, de aztán elszaladt. Ott álltam még pár percig és vártam, hogy visszajöjjön. Leültem a küszöb elé az üdvözlő szőnyegre, mert azt hittem egy játékkal jön vissza, vagy valamit épít. És nem.
Hetekig nem láttam. Azt hittem, hogy beképzeltem őt. Hogy egy szellemfiúval találkoztam. Aztán szépen lassan mutatkozni kezdett, de valamiért mindig olyan gunyorosan nézett rám, amitől frászt kaptam. Megdobáltuk egymást a téli napokon, a tesi órákon meg folyton keresztbe tettünk egymásnak. Meggyűlöltem a képét. S ahogy felnőttem, ez annál inkább nőtte ki magát. Egy idő után képesek voltunk semleges arccal elmenni egymás mellett. Valahol mélyen bántam, mert azon kevés srácok közé tartozott, akik mellett jól éreztem magam. Akkor is, ha csak téptük egymást. Lassan kinőttem magam. Elfordultam mindentől és mindenkitől. És ez Őt, valahogy bosszantotta, mert minden alkalommal, ha találkoztunk meg kellett állítania és beszólnia. Igyekeztem nem balhézni vele, de bizony elcsattant egy két öklös köztünk. És még a kórházban is egymás mellett fetrengve próbáltuk lerúgni a másikat. És végezetül ez megváltozott. Kiderült róla, hogy meleg. Ő árulta el nekem egy váratlan pillanatban, amit azóta sem felejtettem el. Nem is értem igazán. Azt hittem viccel, de miután több sráccal láttam a folyosón, az udvaron, a parkolóban, már biztosra tudom, hogy nem kamuzott. Én a lányokkal szaladgáltam, egészen addig, míg ő meg nem jelent. Valahogy minden alkalomról értesült és nem volt rest közbe avatkozni. Megváltozott és utánam kezdett koslatni. Hogy ezt is azért csinálja-e, mert gyűlöl még mindig kicsinyesen, azt nem tudom... de hogy nem bírok magammal mellette, az biztos.

És nem segít rajtam, hogy festő-szakon tanulok... Ő meg a bunkó focista. Defektduó. -