Jellemezd a karakteredet 5 jelzővel, vagy pár mondattal: Bonyolult személyiség, Megfontolt lépéseket tesz, Kötekedős típus, Barátságos ember, és Kitartó a végsőkig.





Jellemezd a szerelmi kapcsolatod, ha van olyan: Régen volt, s igaz sem volt, de mindegy is. Mostanában nincs ilyen téren tapasztalatom, avagy én nem tudok róla?!





Jellemezd a családdal való viszonyod: Sosem volt családom.. szóval miről beszéljek?!

---

Az userre vonatkozó kérdéseket nem vagy köteles kitölteni!



User neve: Stefan.



User kora: 18+



Mióta játszol? 3 éve.



Multik: My Secret.



Karaktered keresett canon vagy saját? Keresett karakter.



Mi vonzott a karakteredben, vagy honnan az ötlet? Inspirált Daisy jelenléte.

Elsuttogott szavak sokaságának kellege, néma megmozdulások jele, meghátrálások ezernyi zálog köve.. Az élet elveszendő érték, az élet kegyetlen lét maga, hisz ahelyett, hogy adna, csak romba dönt minden ez eddig felépített jelentéstartalmat, avagy boldognak hit percek kellemes sorozatát. A sors maga egy egész életre szóló lecke folyamatának zátonya, ahogy mindig újabb, és újabb próbákat állít fel, határokat mutat meg, és olyan dolgokat biztosít, hogy attól a padlóra kerülj, ha gyenge vagy ott maradsz, ha erős vagy felkelsz, de egy idő után mindez megtör, felemészt, s belülről eléget.. Tisztán emlékszem mindarra, ami ez eddig ért engem, mint ama sokkoló élmény, mint amolyan fájdalom. Mégis úgy értékelem nem jelentős az életem sorait firtatni szóról szóra, s lépésről lépésre. Történtek velem fájdalmas, és egyaránt jó pillanatok, de ez nem jelentős.. úgy érzem nem kell regényt írnom magamról, s arról, mi oly annyi ember szájából elhangzana, hisz egy-egy esemény mások életében is bekövetkezhetett, ezáltal ezzel nem vagyok egyedül.
A nevem Raul Jones, már ha tényleg az vagyok, aki. A család fogalma számomra ismeretlen tény képviselet volt mindig is, sőt voltaképpen az is, hogy ki is vagyok én, avagy kinek kellene lennem magam sem tudom. Jócskán elszállt felettem az idő záloga, és azt kell mondjam még most is ugyanott tartok ahol eddig; sehol. Életem jelentős része rémálom fogalmának a megjegyzéséhez köthető jelenség, ahogy én magam mindezt el is hiszem, sőt mi az hogy elhiszem? Megéltem! Nem akarom leírni azt, hogy mit éltem meg, mégis valami apró részletű átfogó ténysorozatot le kellene írnom, amiből kiindulható, azaz áttekinthetővé válna, hogy a múltban ki voltam. Tehát akkor hol is kezdjem? Igen, az elején. Ami jelentősnek mondható a születésemmel kapcsolatban, azaz, hogy sohasem tudtam kik az igazi szüleim, azaz a családom. Amint megszülettem árvaházba kerültem - nevelőgondozásba - , s hogy őszinte legyek ez mély nyomot hagyott bennem. Az a hely maga volt a pokol; bántották a gyerekeket, és az, hogy bárkit is elvigyenek onnan lehetetlennek tűnt. Ki vagyok? Nem tudom, őszintén mondom, hogy nem tudom, és ami a legkiakasztóbb, hogy hosszú évek sorát töltöttem ottan. Próbáltam elbújni az intézmény nevelői elől, de nem sikerült, és akárhányszor próbálkoztam csak az lett a vége, hogy nadrágszíjjal jól megvertek.. tiszta vér borította volt a hátam, és úgy fájt, mint még soha semmi ezen a világon. Sötét pincébe zártak, nem adtak enni, vertek, kínoztak, s mindezt élvezték.. de nem, nem akarom ezt részletezni. Az évek teltek, de a napok, és azon pillanatok örökre belém égtek ama pillanat hevében. Mostan is ott hever egy-két kósza nyom a hátamon, mely jelzi a brutális bántalmazás jelenlétét, viszont sosem mondtam el ezt senkinek. Szégyenkeztem miatta, és amiatt is, hogy élek, s létezem. Nem akartam megérteni, hogy ily nevelőintézet hogyan is létezhet, de példa rá én magam vagyok; létezik. A későbbiekben pedig fel lettek jelentve, míg én magam tizenöt voltam csupán, amikor is megszöktem az intézetből, és úgy döntöttem messze elhagyom azt a helyet, így kerültem fel egy hajóra, és jutottam el máshová. Hosszú éhezés, és vergődés között végül kikötöttem New Yorkban. Ottan egy kedves fiatal nő magához vett egyféle átmeneti időszakra, és iskolába is járhattam emellett. Ahogy eközben dolgoznom kellett, és valamilyen szinten eltartanom magam. Kicsivel később önállóan talpra tudtam állni, és egyedül vágtam neki a nagy világnak. Hobbi szinten elkezdtem a sportolást, de nem volt számomra annyira nagy élmény, így más dolgokat is kipróbáltam, miközben iskolába jártam, és önmagamat tartottam el. A suliba rengeteg pénzt tettem bele, és mire sikerült végül a szakmámat is megszereznem azt hittem meghalok ebben.. így lettem színész voltaképpen - némi rásegítéssel, hisz a tanári támogatás jelentős részét élvezhettem. Hobbinak pedig az írásra bukkantam rá, miszerint mindehhez tehetségem van, bár inkább csak magamnak írogattok.
Hogy ki vagyok? A mai napig nem tudom megválaszolni.
Hogy mit lát rólam a világ? Azt, amit előadtam mindenkinek.
Hogy a sajtó mit is szedett össze rólam? Nos azt, hogy egy gazdag család gyereke voltam egykor, de mára meghaltak. Voltaképpen ebben nincs hazugság, hisz a nevelő szüleim halottak, s a pénzüket én örököltem meg, így is tértem vissza Angliába. Bár a forgatások miatt folyton máshol kell lennem. Egyedül az a hazugság a szülős részben, hogy ők nem a valódiak voltak. Tehát a média azt tudja, hogy egy gazdag család sarja vagyok, hogy az életem boldog volt, s sosem volt semmi gondom.
Mit tudnak mások? Ugyanezt.
Hol tartok most? Keressem az életem, a lehetőségeimet, s élem a napjaim.

Jelenleg:
Egy filmen dolgozunk Daisy-vel, bár mostanában a forgatások nem mennek a legjobban. Érzem, hogy valami baja van, s épp ezt szeretném kideríteni, persze nem erőszakosan, mert erről szó sincs. Csak finoman, óvatosan, s majd egyszer csak elmondja magától, mert nyíltan nem kérdezhettek rá.. túl bunkóság lenne, míg ha erőszakos lennék, s faggatnám, az meg rámenős lenne. Na jó nem érdekes. Csak az a lényeg, hogy szeretném, ha jobban lenne, s sikerülne megtalálnia önmagát. Ha mosolyogna, mint régebben. Ha boldog lenne, mint anno. Valami történt, ami a padlóra lökte, de ettől még az életünk fut tovább, nem de? Remélem rendbe jön, s ezzel a forgatás is erőteljesebb lesz, bár... bár itt többről van szó, mint forgatásról. Mert nem érdekel a pénz, meg a siker, bár jó lenne nem elszúrni, de valahogy ez most másodlagos ügy.