Vas. Ápr. 26, 2015 7:21 pm

Tárgy - Re: Estella & Edward

Who have blood on their hands

Magam előtt nem titkolt, egyértelmű cél által vezérelve, gondolatainak minden aspektusával tisztában kívántam lenni, fejébe akartam látni, így figyelmesen hallgattam szavait. Ki kellett ismernem őt, hogy a megfelelő oldalról támogathassam. Ha pedig segítő kezet nyújtok, az azért van, volt és lesz, hogy tudtán kívül az irányításom alá vonjam. Nem engedhetek meg magamnak oly mértékű gondatlanságot, hogy csupán félig kaparintsam kezembe a sikert, hogy botor módon, gyenge pontot kínálva félmunkát végezzek. Estellával kötött szövetségem feloldhatatlanná zárult a gyilkossággal, melyben közösen vállaltunk szerepet; innentől pedig nincs visszaút egyikünk számára sem. Azonban a bizalom, a hűség ingatag és változékony, és közel sem vagyok biztos benne, hogy Estellát végleg a magam oldalára állítottam vagy, hogy képes lennék hosszútávon annyira sakkban tartani, hogy ne keressen új utakat.
A gyilkosság mélyen érintette, talán jobban megrendítette, mint azt a terv mérlegelése során hittem. Mivel erősen kétséges, hogy erkölcsi aggályokkal küzd vagy hirtelen ébredt szeretete elhunyt rokona iránt taszítja ebbe az állapotba, csak arra gondolhatok, hogy fél. A félelem pedig csúnya és meggondolatlan dolgokra késztetheti az embereket, ami adott esetben igencsak rosszul érinthetne engem.
- A félelmed, ahogy már mondtam, alaptalan. A következményekben pedig semmi furcsa sincs, mindenre, amit felsoroltál, számíthattunk, mikor döntésre jutottunk az ügyben. – Racionálisan közelítettem meg a problémát, úgy véltem, mielőtt más eszközökhöz folyamodnék, észérvekkel próbálkozom. Mindez megfelelő felvezetés, nem szükséges azonnal ajtóstul rontani a házba. A nép gyásza és a húga érzelmei tökéletesen hidegen hagytak, ahogy vele sem tudtam igazán együtt érezni, bár a látszaton a valós empátia hiánya a legkisebb csorbát sem ejtette. Pedig alapvetően kedveltem Estellát, társasága sok tekintetben nagyon is a kedvemre volt, jelenlegi állapotát és érzéseit mégsem tudtam teljes mértékig megérteni.
- A rendőrség a kezünkben van; ha zavarnak, könnyedén intézkedhetünk – biztosítottam újfent szolgálatkész támogatásomról. A rendőrség gyanakvását nem nehéz elaltatni vagy tévútra terelni. Nem okozna nehézséget balesetnek beállítani a történteket, de olyan alanyt is könnyedén találhatnánk, akinek a nyakába varrhatnák a gyilkosságot.
- Kegyetlen vagy, szépséges királynőm. Ne magyarázkodj, felesleges; a saját bőrödet akarod menteni, magadat biztonságban tudni. Téged nem érdekel, hogy ki vállalja helyettünk a nekünk járó büntetést, igazam van? –Fogam kivillant, miközben széles vigyorra húzódtak ajkaim. – Mellesleg nem tartom rossz ötletnek, hogy teljesítsük a nép őszinte kívánságát és megbüntessük a gyilkost. A másik lehetőség, hogy balesetnek vagy természetes halálnak tüntetjük fel a királynő eltávozását. Bár a te ötleted nagyobb hatást keltene, a nép megelégedését váltaná ki. Főleg, ha elégszer és megfelelő szerepet vállalva mutatkozol a nyilvánosság előtt.
Mindenféle átmenet nélkül ragadtam meg combomon kalandozó kezét, hogy derekánál fogva az ölembe vonjam. Felizzó tekintetem egy hosszabb pillanatig ajkaira tapadt, majd röviden, de határozottan csókoltam meg.
- Felejtsd el a vénasszonyt, a közbenjárásunk nélkül is már itt lett volna az ideje, hogy búcsút intsen ennek a világnak. Szép kort ért meg, mindenki túl fogja tenni magát az elvesztésén – súgtam, hisz a távolság az elmúlt másodpercekben elenyészőre csökkent köztünk.
- Tudod, miért vagyok ma itt? A jogos jutalmamért. – Finoman simítottam végig nyakának kecses ívén, a fedetlen bőrfelületen. Valóban nem csupán beszélgetni jöttem, de ezzel neki is tisztában kellett lennie.
 

Szer. Ápr. 22, 2015 9:01 pm

Tárgy - Re: Estella & Edward

Edward & Estella

Kétségkívül nagyszerű színész, futott át az agyamon elsőre és csaknem kiestem a szerepemből. Na nem mintha olyan meglepő lett volna ez a tulajdonsága, hiszen egy jó politikusnak legtöbbször meg kell játszania magát, ne lehet sosem az, aki valójában és ő kétségkívül Nagy Britannia egyik legtekintélyesebb befolyással és hatalommal rendelkező politikusa.
Folytatom a színjátékot. Fájdalmas pillantásom ráemelem és hálásan biccentek. Ahogy azonban az ajtó bezárul mögöttem és a személyzet tagjai eltűnnek a szobából, levedlem gyászos álarcom és fáradtan rogyok a kanapéra. Nem szeretnék amatőrnek tűnni, vagy megingatni a hitet benne, miszerint ebben a férfiközpontú világban is akad pár nő, akik olyan mesterien tudják szőni a szálakat, ahogy kevés férfi. Képes vagyok rá. Igen, a végrehajtással és a terv kieszelésével nincs is semmi baj, de javamra vagy nem javamra ilyenkor mindig szörnyű bűntudat kínoz és a lebukás félelme. Tudom, hogy a terv szupertitkos és Edward-tól a lehető legnagyobb diszkrécióra számíthatok, de mégis... Nem tud ne megfordulni a fejemben az a lehetőség, hogy mi van, ha egyszer csak ellenem fordul, ha nem minden z ő kénye kedve szerint alakul. Már előfordult, hogy a saját szövetségesem lőtt hátba, bár talán azokat a koszos iszlámokat nem kellene egy kalap alá vennem a mindig elegáns, rideg és kimért Edwarddal, de ismerem őt. Tudom, mire képes és bolond lennék, ha nem tartanék egy váratlan hátbatámadástól. Nem vagyok paranoiás, de egy okos nő mindig nyitva tartja a szemét és sosem bízik meg túlságosan senkiben sem. Bár talán kissé magam ellen beszélek annak a tekintetben, hogy épp pár napja ölettem meg titokban a nagymamám, a Brit Királynőt egy férfival, aki remélhetőleg a sírba viszi a titkomat.
- Igen, bár tudtam, hogy sikerülni fog. – mondtam halkan. – A tervem tökéletes volt, te pedig sosem végzel rossz munkát. Inkább azaz eszméletlen, amit a sikeres merénylet követett. – vallottam be a távolba meredve. – A nép eszeveszetten gyászol, a testvérem lassan összeroppan a nagymamája halála miatt, a rendőrök látogatása napi szinten érit és kiráz tőlük a hideg, még akkor is, ha tudom, hogy egyáltalán nem gyanakszanak rám. Ennek tetejébe még a saját félelmemmel is meg kell küzdenem. – soroltam halkan és óvatosan körbepásztáztam a szobát, mintha bármelyik pillanatban előugorhatna egy kém, aki szavaimra bilincset fonhatna vékony csuklóim köré.
- Jól esik a bizalom és a támogatás. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz a hatalmat birtokolni, bár nyilvánvalóan könnyebb lesz, mihelyt a nép megnyugszik és beletörődnek, hogy Elizabeth halott. – mondtam és lábam keresztbe téve dőltem felé. – Talán mindenki megnyugodna, ha kiderülne, ki a gyilkos, vagy legalább egy kis információt adnák a halála körülményeiről. Ha mindezt én is közölném a sajtón keresztül, akkor talán előbb elfogadnák az új Királynőt. – vetettem fel ötletem, majd eszembe jutott, hogy milyen előnytelenül hangozhatott számomra elméletem, így gyorsan tovább magyaráztam. –Természetesen nem veled vagy magammal hozakodnék elő. Szeretnék keríteni egy embert, akinek már úgy is mindegy és, akinek egy gyilkosság beismerése nem nagy ügy. – mondtam, de közben tudtam, hogy ez csak egy szép körítés. Igazából egyáltalán ne érdekelt, hogy az a valaki családos-e vagy sem, várja-e otthon valaki vagy teljesen romba döntöm-e az életét ezzel. Nekem csak egy alany kellett hozzá és megijesztett a közönyösség, amit a még ki nem választott ember iránt éreztem. – Valóban ne szerettem. Gyűlöltem, amiért egy fikarcnyit sem foglalkozott velem és lenéztem, amiért a népnek viszont behódolt. – motyogtam halkan, fintorogva. – Annyi biztos, hogy ma már nem egy olyan Királynőnek kell a trónon ülnie egy olyan nagyhatalomban, mint Nagy Britannia, aki még a múlt évszázadban él. – bólogattam egyetértően és hagytam, hogy végigsimítson a karomon. Forró, édes leheletétől jól eső borzongás futott végig gerincemen. Fejem oldalra fordítottam, így arcunk már olyan közel került egymáshoz, hogy orrunk csaknem összeért. Egyik karom a combjára tettem és lassú mozdulatokkal kezdtem cirógatni öltönybe bújtatott lábát, miközben beszéltem hozzá. – Vagy talán nem is kéne senki, akire ráfognánk ezt az egészet. Lehet, hogy csak én vagyok a türelmetlen és nehezen tudom kivárni azt a pár hetet, amíg még a nép a nagymamámat gyászolja.

Szer. Ápr. 01, 2015 4:07 pm

Tárgy - Re: Estella & Edward

Who have blood on their hands

Egyetlen nő, legyen bár a leggyönyörűbb Aphrodité, sem bolondíthatott volna meg annyira, hogy szeszélyét – mert nagyrészt annak tudtam be a nő kérését – első szóra teljesítsem. Döntésemben hangsúlyosabb érvek vezéreltek, politikai indíttatásokból cselekedtem főként karrieremet tartva szem előtt. Ha nem állt volna előttem világosan tervem legapróbb részlete is, ha nem lett volna – rám nézve - tökéletesen biztos a gyilkosság minden momentuma, visszafordultam volna akár a legutolsó kanyarból is. De erre nem volt szükség, az események meglehetősen simán és gördülékenyen folytak le, anélkül, hogy homokszem került volna a gépezetbe, mely aggodalmakra adhatott volna okot.
A széles tölgyfa ajtó szárnyai hangtalanul nyílnak szét, csupán szemem sarkából érzékelem a terem állott nyugalmába vegyülő mozgást. Ahogy az illem diktálja, a fotelből felemelkedve, könnyedén meghajolok a karcsú női alak felé. A háttérben sertepertélő személyzetre jó szokásomhoz híven nem fordítok figyelmet, egyetlen pillantásra sem méltatom azokat az embereket, akiket tulajdonképpen emberszámba sem veszek - csupán mint a ház vagy jelen esetben a palota tartozékait veszem tudomásul létezésüket.
- Üdvözlöm, Őfelsége! Köszönöm kedvességét, kötelességemnek érzem Ön mellett lenni a szükségben. Szavakkal ki sem fejezhetem sajnálatomat a szörnyű tragédia felett. Fogadja őszinte részvétem. Bár nem mondhatok olyat, ami enyhíteni tudna fájdalmán, országa üzenetét tolmácsolhatom, mely osztozik az Ön gyászában. – Könnyedén, a mesterkéltség jelei nélkül veszem fel a nő által megütött hangot, bár ünnepélyességem nyomban szertefoszlik, mikor az ajtó bezárulásával a nő is levetkőzi álarcát. Nem várva be, hogy Estella közelebb lépjen, visszaereszkedem a fotelbe. Kényelembe helyezve magam, kifejezéstelen arccal szemlélem a nő ideges mozdulatait. Hamar, alig hogy a kanapéra rogy, rá kell eszmélnem, hogy jobban megviselte kérésének megvalósulása, mint azt előre sejtettem. Arcának minden rezdülése, önkéntelen mozdulatai mind arról a feszültségről árulkodnak, ami tekintetében is tükröződik. Látva nem éppen rózsás hangulatát, hajlandó vagyok eltekinteni a tervezett üdvözléstől és elodázni a nyilvános fellépéseiről alkotott véleményem kinyilvánítását. Kétlem, hogy jelen pillanatban értékelné az ilyesféle pozitív kritikát.
- Eszméletlen, hogy megtörtént? Esetleg eszméletlen, hogy tervünk sikert aratott? – Egy halvány mosoly kíséretében érdeklődve vonom fel szemöldökömet. Feltett szándékom előnyösebb megvilágításba helyezni az öreg királynő előrehozott eltávozását, a nő figyelmét a nagyanyja halálából adódó előnyökre terelve. Végtére is egy igen erős ország királynője lett, övé a trón, és bár uralkodói hatalma csupán névleges, befolyása hatalmas. Nézzük csupán az angol nép őrült ragaszkodását az alkotmányos monarchiához és az annak élén álló személyhez. Ezt a kitartó hűséget, hála nekem, ma Estella élvezheti. Pontosabban élvezhetné, ha elűzné felesleges, borús gondolatait.
- Túlságosan is a szívedre veszed a történteket, Kedvesem. Aggodalomra nincs okod, mindenről gondoskodtam, erre esküszöm. A vénasszonyt pedig kétlem, hogy szeretted volna, kiállhatatlan, maradi gondolkodású nő volt, a modern világnak semmi haszna nem származhatott belőle. Te sokkal méltóbb vagy a koronára, mint ő volt. – Beszéd közben átülök a kanapéra, az utolsó mondatnál pedig lágyan végigsimítok a nő karján. Leheletem cirógatja fülét, miközben közelebb hajolva szinte suttogom a dicsérő szavakat.  

Kedd Márc. 31, 2015 9:23 pm

Tárgy - Re: Estella & Edward

Edward & Estella

Oh édes Istenkém! Oh te kibaszott, rohadt élet!
Bár trágár szavak gondolatban hagyták el a számat, mégis magamra förmedtem, amiért ilyenekre gondoltam. Egy hölgy még csak gondolni sem gondol istenkáromló vagy egyéb szégyenteljes szavakra vagy kifejezésekre, egy jövendőbeli királynő pedig annál inkább nem. Bár már nem is csak leendő. Újra és újra ottfelejtem a hosszú évek alatt berögződött „leendő” jelzőt a királynő szó elé, amikor magamról beszéltem, pedig már pár napja túl vagyok a koronázáson és a volt királynő temetésén is.
Még ki sem hűlt a Brit-szigetek előző királynőjének teste, de már világgá kürtölték az utódja nevét a világon és már a koronázás időpontját is kitűzték. Ez egy kitűnő példa arra, hogy az angolok egyszerűen képtelenek királynő nélkül élni, egész egyszerűen elvesznek és partra vetett hal módjára igyekeznek megoldást találni a problémára. Ami ez esetben a leendő királynő trónra helyezése lesz. Annyi azért volt bennük, hogy a koronázási szertartás időpontja nem előzte meg a temetését és az óta a tragikus nap óta az egész ország fekete gyász színbe öltözött, sőt nem csak ez az ország.
Számomra egészen hihetetlen, hogy valakiért ilyen fanatikusan oda legyen az egész világ és emiatt kissé pocsékul is érzem magam, miközben tudom, hogy várhattam volna erre a reakcióra. A néhai II. Erzsébet bármerre járt életében, mindenhol ajnározás és beteges rajongás követte, ennek függvényében teljesen érthető a nép gyásza.
A gyilkosság óta állandó gyomorgörccsel és feszültséggel teszek-veszek a palotában, járom az országot fogadva az emberek részvétnyilvánítását, tartom a beszédeket az ország erejéről, fájdalmáról és egyéb fellengzős hazugságokról, amiket sohasem éreztem. Nem szerettem a nagymamám, sem mint uralkodó, sem mint nagymama. Rideg volt és sosem szólt hozzám olyan szeretettel, amilyennel egy nagymamának kellene. Azonban nem csak ezért kértem meg Edwardot, hogy végezzen vele. A trónt akartam. Hihetetlenül akartam.
- Edward! – üdvözlöm belépve a terembe, ahol már vár rám. – Köszönöm megtisztelő türelmed és jelenléted, mely már önmagában elegendő ahhoz, hogy kissé könnyíts mérhetetlen gyászomon. – adom elő magam könnyedén, mert hátam mögött két cselédlány tesz-vesz a folyosón és két őr követi minden lépésem. Megszigorították a biztonsági előírásokat az uralkodó család körül a sajnálatos eset után. – Köszönöm, Alfred, Thomas. - mondom mélyet sóhajtva és biccentve jelzem feléjük, hogy távozhatnak vagy legalábbis a csukott ajtó mögött várhatnak rám.
Amint az őrök elhagyják a termet és az ajtó is becsukódik, feszülten beletúrok dús, sötétbarna hajamba és lerogyok a fotellel szemben lévő bőrkanapéra. – Eszméletlen. – lehelem megviselten és fáradtan dőlök hátra. Belenézek a szemébe és azon gondolkozom, hogyan süllyedhettem idáig. Megölettem egy ország királynőjét, a saját nagymamámat és az egyetlen ember, aki mindent tud rólam és akiben többé-kevésbé megbízom, az a gyilkosa.

Hétf. Márc. 30, 2015 7:48 pm

Tárgy - Estella & Edward

Who have blood on their hands

Míg bájos királynőm megérkezésére várok, egy rózsafa vázas, bordó bársonyhuzatos fotelban helyezem kényelembe magam. Lábaimat lusta mozdulattal, otthonosan kinyújtóztatom, és a formaságoknak megfelelően viselt, az élére vasalt viharkék inggel kifogástalan párost alkotó nyakkendő szorításán kissé lazítok nyakam körül. Értelmetlen és az utóbbi napok eseményei után teljességgel haszontalan volna bármiféle színjátékot is produkálnom Estella előtt, hiszen kapcsolatunk szálai immár elvághatatlanul szorosra fűződtek. Talán botor módon túl sokat tett fel egy bizonytalan lapra a nő, elfeledkezve szövetségünk következményeiről és kötelezettségeiről, de ezen már igazán nem lehet segíteni. Ajkam, mely kora reggel még lágy búcsúcsókot lehelt kedvesem, a mit sem sejtő Demetria mézédes ajkaira, most elégedettségtől ittas félmosolyra húzódik, éppen csak halvány képet formálva terveim sikerre vitele utáni édes gondolataimról. Hanyag testtartásom, a széles támlának simuló hátam, a díszes karfákon doboló hosszú ujjaim és a pompás szalon tárgyait vizsgáló, ám semmin meg nem pihenő tekintetem pontosan körülírják feszélyezetlen, már-már unottnak mondható hangulatomat. Magam is tisztában vagyok vele, hogy biztonságérzetem tervünk beteljesülésével, szövetségünk megpecsételődésével függ össze.
Mióta az idős királynő az árnyékvilágba távozott, még nem volt szerencsém összefutni bűntársammal, így közönyös magatartásom ellenére, érdeklődve, különös kíváncsisággal várom a pillanatot, amikor Estella, mint a Brit-szigetek új királynője, belép a terembe. Leginkább várt arckifejezése tölt el kíváncsisággal, önkéntelen reakciója, amikor a gyilkosság után először kerül egymással szemtől szembe a két bűnös. A koronázáson és a nyilvános eseményeken természetesen követtem Estella minden mozdulatát, úgy szemléltem őt, ahogy milliós közönsége egyetlen tagja sem, hiszen én voltam ott az egyedüli beavatott. Nos, el kell ismernem, ügyesen, meglepően ügyesen viselkedett. Ha már eszembe ötlött – figyelmeztetem magam -, nehogy elfelejtsem ezt neki is megemlíteni. Nem lenne méltó egy gentlemanhoz, hogy kedves bók nélkül érkezzen hölgyéhez.  

Tárgy - Re: Estella & Edward