A lányok civakodásai sosem kötöttek le, sőt egyenesen értelmetlennek tartom őket mert többnyire amiatt folynak, mert ugyanazt a fiút szemelték ki maguknak és az egyikük megkapta, míg a másik nem. Vagy összevesznek azon kin volt hamarabb egy adott ruhadarab és utána ki koppintott ki után, szóval csupa értelmetlen hülyeségről zagyválnak össze az esetek nagy százalékában. És ott van az a 0,01 % mikor valami értelmes vita miatt nem beszélnek egymással, bár ennek az esélye jóval kisebb. Tehát nem értem én a lányokat, kézikönyv kéne hozzájuk, főleg Hayleehez és a kirohanásaihoz.
Az, hogy megfogta a kezemet egy olyan dolog, ami számomra sokat jelenthetne, de közben olyan mintha kihasznált volna. Miért teszi ezt? Mi olyan különleges ezen a lányon, hogy nagyzolni akar előtte?
- Add meg a címedet és este küldöm azokat a csillagokat. – mondom hamiskás mosollyal arcomon, de aki ismer az tudhatná, hogy nem gondolom ezt komolyan.
Ha vakáción vagyok, főleg az egyik legjobb barátom társaságában akkor nem vagyok genyó, hogy lelépjek egy csajjal. Főleg nem akkor, ha Haylee az a bizonyos barát. Túlságosan fontos számomra, hogy ne bántsam meg azt a lányt, akit mindennél jobban szeretek.
- LeeLee tudod, hogy szeretlek. – kérdésére csak átkarolom a vállát, hátha ezzel egyidejűleg sikerülne megnyugtatnom. Nem akartam felhúzni a viselkedésemmel, de most mit tegyek? Zárkózzak el a lányok elől? Tudja jól, hogy férfiból vagyok, a gatyám az agyam és nehezen állom meg.
Mielőtt elengedném a vállát gyors puszit nyomok az arcára, és megindulok a szörfdeszka kölcsönzőhöz.
A lányokat hátul hagyom, hadd beszélgessenek úgy sem kell nekem ott lennem. A köztük lévő hangulat ugyan puskaporos, de az apám ezt úgy oldaná meg, hogy bezárja őket egy helyre. Lehet nekem is ezt kéne tennem.
Egy türkiz színben tündöklő deszkával térek vissza a lányokhoz, Haylee szavaira viszont felhúzott szemöldökkel nézek rá.
- Mi az, hogy nem jössz? Ne legyél már ilyen Haylee. – húzom el a számat, és mielőtt bármit is tehetne felkapom a vállamra a tenger irányába elindulva. – Bármit teszel, mondasz felhasználható ellened a rendőrségen és végleges barátságtöréssel jár. – mondom neki és megállok, amint a forró homok átváltozik iszapos cuccá. – Most már leszállhatsz Hercegnő, na, ne kéresd magad. Gyere velem fürdeni.
Közben hátranézek a vállam fölött és intek fejemmel az újonnan megismert lánynak, hogy jöjjön nyugodtan, mert bizony szörfözni fogunk még ma.

Bármennyire is szeretem Haylee-t, most nincs kedvem úgy ugrálni, ahogy Ő fütyül. Nem vagyok a pasija, sem a rongybábúja, akivel azt és akkor alakíthat, amikor csak akar. Ezért sem megyek bele a játékába, nem kell nekem úgy viselkednem, mintha együtt lennénk mikor ez nincs is így. Már csak a tudat is, hogy újra együtt van Tony-val az őrületbe kerget.
És, ha Ő ezt teszi velem, akkor én miért nem játszadozhatom egy kicsit azzal a lánnyal, akit zsigerből utálhat? Legalábbis ez jön le a viselkedéséről, a heves reakciójáról és az előbbi menjünk vissza a hotelbe dologhoz.
Fogalmam sincs mit vétett ellene ez a csaj, és őszintén szólva nem is érdekel, mert Ő sem kérdezte meg, hogy mi a véleményem erről az egész Tony dologról. És amúgy is, ami Portugáliában történik, az itt is marad. Nem kell nekem tartanom a csajjal a kapcsolatot, most meg tökéletes terv az, hogy rá fordítom a figyelmemet, nem pedig a legjobb barátnőmre.
Gonosz vagyok? Kicsit. Jót röhögök majd ezen? Kétségtelen. Most pedig terv indul, Kyan Pepijn megmutatja miből is faragták. Jó lesz.
- A puszta létezésemmel kiérdemeltem, hogy a barátnőm legyél. De a kedvedért lehozom a csillagokat az égről, rendben? – kacsintok rá, halvány mosolyt engedve felé. Úgy megnézném Haylee arcát, s mikor felé fordulok látom, ahogy forr az idegtől.
Nem élvezem azt, hogy így látom, de most nem tehetek mást. Egyszerűen jól akarom érezni magam ezen a vakáció szerű kimozduláson.
- Sose vagy morcos LeeLee, igazad van. – mosolygok rá kedvesen, ilyen békepipa szerűen mielőtt a táskámhoz venném az irányt. Valahogy még sincs kedvem asszisztálni ehhez a cicaharchoz, pedig szeretem nézni a női wrestlinget. Annál érdekesebb, izgatóbb nincs is.
- Isten ments! Nem én vagyok a szerencsés. – mondom kissé cinikusan, de ha valaki jól ismer, akkor tudja, hogy belől meg vagyok bántódva. Utálom a barátját, és szerintem Ő is engem és még csak azért is teszi a szépet Haylee-nél. De egy valamiről megfeledkezik, mindig is én voltam és leszek ott neki, ha bajba kerül. Én voltam és leszek a megszokottság szimbóluma az életében.
- Én igen, Haylee nem annyira. És kössz, megyek is és szerzek egyet. – mielőtt elindulnék egy gyors pillantást vetek Hayleere, majd mielőtt megállíthatna vagy valami hasonló fogom magam és elindulok a kölcsönző irányába. Nem akarom, hogy elvigyék az összes deszkát előlem.

Lisszabon. Portugália. 2015. Ez az én évem lenne? Mert eddig nagyon úgy néz ki, és én ennek csak örülni tudok. Nem hittem volna, hogy eljutok egyszer ide, nem azért mert ne lenne rá pénzünk. hanem azért, mert lusta személy vagyok még akkor is, ha utazásról van szó. Ez már csak ilyen, viszont örülök, hogy nem mondtam le az utazást és inkább az egyik előadásból léptem ki azért, hogy itt lehessek.
Így jó sok legyet üthetek egy csapásra, talán sikerülne leitatni Haylee apját annyira, hogy meggyőzzem, engedje a lányát Thaiföldre a tanulmányai miatt és még finanszírozná is. Utána elmennék egy jót bulizni az egyik közeli bárba, vagy csak kicsípem magam, amolyan nem is foglalkoztam a ruházatommal stílusban és felszedek egy portugál hölgyet. Mindig is szerettem a nemzetközi kapcsolatokat, és azt mondják ezeket ápolni is kell. Szívesen megteszem, vállalkozok erre a becses feladatra!
- Haylee nem vagyok hajlandó elmenni innen, remélem felfogtad. – nézek rá szúrós szemekkel mielőtt leülnék a meleg homokba.
Fogalmam sincs mi ütött belé, de egy biztos. Nem fogok innen felállni addig, míg legalább 4 színnel sötétebb lesz a bőröm. Igen, ha már eljöttem ide, akkor istenesen barnuljak le, beakarom szívni az összes D vitamint, amit csak betudok fogadni.
Élvezni akarom a napsütést, a vizet és azt, hogy szörfözhetek határok nélkül. Anyám nem szereti ezt a sportot, ezért a családi nyaralásokkor türtőztetnem kell, félt, hogy elnyel egyszer a hab és nem jövök vissza. Badarság. Túl király vagyok ahhoz, hogy eltűnjek, mint szürke szamár a ködben.
Kíváncsian várom kérdésemre a választ, de nem tőle kapom meg, hanem egy idegen hang válaszol. A lány felé nézek, és nem tehetek róla, de végigmérem. Ez már csak ilyen automatikus, nem állok ellen neki. Miután jól megnéztem magamnak a lányt, Haylee arcát kezdtem el vizslatni. Kíváncsi vagyok mit tett ez a lány, hogy az én drága barátnőm ennyire betojt tőle.
Kérdésemre hamar meg is lelem a választ, az apja kerül szóba, viszont nem értem a reakcióját. Sose kedvelte az apját, akkor miért érdekli, miket firkantanak róla?
Felállok a földről, mert mégis milyen úgy kezet fogni valakivel, hogy Ő áll én pedig nem? Ekkor viszont olyan történik, ami még soha. Haylee a kezemet fogja. Kérdőn pillantok a lányra, mert bármennyire is szeretem és bírom a búráját nem fogom játszani a kellék pasiját.
- Velem is ilyen morc, üdvözöllek a klubban Kate. – mosolygok rá kedvesen, hiszen nekem semmit nem csinált a csaj. Nem leszek vele ellenséges, és ha Haylee képes volt újra összejönni a Tony haverjával akkor miért zavarná? – Kyan Pepijn, neked csak a jövendőbeli barátod. – kacsintok rá, majd elengedve LeeLee kezét lépek a táskámhoz, hogy kivegyem belőle az üvegemet.

Jó végre kiszabadulni Amszterdamból, mert bármennyire is szeretem, az én városkámat néha az agyamra tud menni, és ilyenkor jön az önzetlen, nagylelkű Hős, Haylee személyében és megment a halálos unalomtól még mielőtt elkezdődne az ideig tavaszi szünet.
Néma filmek. Mi értelme van azoknak? Sose értettem mi olyan felemelő abban, hogy egy csomó ember mutogat, és csak cselekednek, nem mondanak semmit nincs köztük normális kommunikáció csupán a kezükkel mutatnak el valamit, vagy az egész testükkel. Szerintem gagyik, de ezt nem akartam Haylee előtt hangoztatni, mert lehet, hogy Ő szereti ezeket és ezért megy el minden évben az apjával ezekre a helyekre. Nem tudom.
Örültem annak, hogy kihúzott otthonról, kezdtem azt hinni, hogy tényleg az unokaöcsém birtokára kell mennem és ott töltöm a csodálatos szünidőt. De nem, szerencsére jobb ajánlatott kaptam, s bár szeretem a családomat, Dave meg különösen jó fej, ha be van állva, most mégis sokkal jobb kedvem van, itt, Lisszabonban.
Imádom az olyan városokat, ahol mindig jó idő van, és szörfözni is lehet, mert nálunk képtelenség ilyet csinálni, hacsak az ember nem öngyilkos hajlamú és szereti az extrém körülményeket. És így jutottam arra a döntésre, hogy bármennyire is utálom a barátnőm apját fogom a cuccom és eljövök velük. A víz miatt, amiatt, hogy hál’ Istennek újra elővehetem a szörfözési technikámat és élvezhetem ezt a sportot. Kevésszer adatik meg, általában kihasználom az alkalmat rá.
Nem bírom Haylee apját, és ez az érzés kölcsönös is, ami nem különösen zavar. Majd akkor dobja rám a világ legnagyobb kődarabját, ha annyit volt a lánya mellett, mint amennyit én szoktam naponta. Szerintem több fontos pillanatánál voltam jelen, mint Ő, és ez most nem azért mondom, hogy én tűnjek a legjobbnak, de ez akkor is így van. Egyszerűen herótom van tőle, de az illedelmesség megköveteli a jó pofizást, meg a szüleim is, szóval nem tehetek mást. Én próbáltam társalogni, de ha a pasi nem vevő rá akkor nem erőlködöm, máshol kell, olyan helyen, ahová a király is egyedül szokott járni.
A telefonomat babrálva vártam, hogy végre megjelenjen a lobbiban Haylee, aki szokásához híven késik. Tapsolni kezdtem mikor megérkezett, és a hátamra kapva a táskámat és megigazítva a kalapomat mentünk a tengerpart felé.
Egyre türelmetlenebbé váltam mikor a közelbe értünk, alig bírtam ki azt a pár percet, métert, ami elválasztott a víztől. Néha hasonlítok egy 5 éves gyerekre, aki most azonnal beakar menni a vízbe pancsolni és legszívesebben ki se menne onnan késő estig. Nos, ilyen vagyok én is most.
- Megbolondultál? Nem azért jöttem Lisszabonba, hogy ne élvezzem a vizet. – morgolódtam egy sort, miközben ledobtam a táskámat a homokba, hogy elkezdhessem felhúzni a napernyőt, ami mellé leparkoltunk úgymond. – Haylee ne csináld már ezt, bárki is van itt nem fog megenni. Tegyél úgy, mintha nem látnád és élvezd az időt. – mondom úgy, hogy azt se tudom mi baja van. Bármi is van, mindent meg lehet oldani én pedig nem fogok elmenni innen. Levettem magamról a felsőmet és a cipőmet is.
- Kitől is tojtál be ennyire? – kérdezem a földön ülve.