Nocsak, bővül a brit királyi udvar! Ráadásul egy ilyen leányzóval, elismerésem. Mind a történeted, mind a fogalmazásod elnyerte a tetszésem, ami nem is volt nehéz, miután megláttam a pb-det. Emma Watson a lehető legjobb választás ehhez a karakterhez. Nos, sok sikert a játéktéren és csak óvatosan! A brit királyi család tagjának lenni manapság nem egy életbiztosítás.
Candice Windsor
My heart is european
I'm a member of theroyal family
▽ karakterem arca : ∬ Emma Watson
Hozzászólások száma : 54
▽ Munkám : ∬ magántanuló és fotós
▽ Szexualitás : ∬ heteró
Szomb. Márc. 14, 2015 10:25 pm
Tárgy - Candice Amelia Bernadotte Windsor
Candice Windsor
“You can kid the world, but not your sister.”
18 évheteroszexuálisBritLondon1997.aug.07királyi család tagja
Életem lapjai
- Miss. Windsor a szülei már várják odalent. – csend uralkodik az egész kastélyon, mindenki magába van roskadva és válaszokat várnak. Mindenki azt vár, szeretné megtudni miért kellett ennyire hamar elmennie a királynőnek, de nem kapunk. Üres szavak, néhány nyom, de semmi különösebb, természetes úton távozott el a doktorok szerint, hiszen már öreg volt. De nem, az öregsége ellenére hatalmas erő, energia lakozott benne, amit nem félt az embereire fecsérelni. Szeretett minket egytől egyig, s még lett volna dolga ezen a földön. Most mégis… a temetésére tartunk, nekem pedig megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy ma örök nyugalomba helyezzük a testét. - Egy percet kérek Matilda… csak még egyet. – alsó ajkamat kezdem el rágcsálni miközben végignézek az előttem lévő képeken. Nagy és én, én is a nagyi… Mosolyogva, néha bolondozva nagyon ritkán pedig komolyan pózolva a kamerának. Mindenki azt hitte, hogy karót nyelt hölgyemény, ami valamilyen szinten igaz is, de mindig volt benne valami különleges. Legalábbis felém mindig nyitott volt és bármikor segített, fogalmam sincs, hogy a testvéreimmel ugyanígy cselekedett-e. - Most már tényleg mennie kell, elkésünk a… - mindenkinek nehezére esik kimondani, nekem is, s ahogy a nagymamámra gondolok egyből könnyek szöknek a szemembe és legszívesebben ordítanék, ordítanék a fájdalom miatt, amit a szívemben érzek. Egy hatalmas, tátongó űrt hagyott maga mögött, amit fogalmas sincs, mi vagy ki fogja begyógyítani. - A temetésről. – fejezem be sóhajtva a mondatát, majd felállva az asztaltól igazítom meg magamon a fekete ruhát, majd a vöröses hajamat és kezembe véve a mackómat indulok meg. Ha el kell temetnem a mai napon a nagymamámat, akkor menjen vele a gyerekkorom egy része is. - A testvéreim merre vannak? Elmentek? – olyan jó lenne most a nővérem védelmező ölelésében elveszni, vagy a bátyám édes szavait hallgatva megnyugodni. De nem, ez most a gyász helye nem pedig a vidámságé, én pedig teljesen átengedem magam az érzésnek.