Csüt. Ápr. 02, 2015 4:17 pm

Tárgy - Re: Kate G && Lemon

Hirtelen ötlet volt, és nem is az én fejemből pattant ki, hogy végre egyszer kivegyem a szabadságom és elszabaduljak. Nem nevezném magam munkamániásnak, de valóban a szenvedélyem az újságírás, mások féltett kis titkainak alattomos kiteregetése, mindenféle hazugságok összehordása. Imádom, hogy ezrek olvassák a szavaimat, elvégre mi lehet a hatalom, ha nem ez? Voltaképpen inkább hobbi, mint munka, annyi a dolgom, hogy bárokból bárokba szambázok, jó időben vagyok jó helyen, és elkapom a hírességeket, vagy éppen én magam vezetem őket azokba a kínos helyzetekre, amikért aztán jól megfizetnek, ha napvilágra hozom. Azonban mostanában egyre inkább unalmasnak találom, egyszerűen túl egyszerű, folyton ugyanazokat a köröket járom, egyre inkább undorodva a gazdagok mocskos világától, amelybe annak idején minden piszkos kis titka ellenére örömmel vetettem bele magam. Brian vetette fel először az ötletet, hogy talán szünetet kéne tartanom, kissé kiszellőztetnem a fejem, egy darabig távol maradni a munkahelyemről. Mindig is el akartam jönni Spanyolországba, a repülőn már éreztem, hogy remek döntés volt, na meg az is, hogy egyedül tettem. Ideje, hogy végre magamba merüljek, csak magammal törődjek, és élvezzem az életet. Egy gyönyörű és eszméletlenül drága hotelt választottam, csak mert megengedhetem magamnak, és egy kiadós alvás után rögtön a medence partján találtam magam, fűpapucsban, fürdőruhában és napszemüvegben napoztam, ahogy azt kell. Próbáltam koncentrálni, hogy a legkevésbé se figyeljek senkire, hiszen itt mindenkinek pénze, hírneve, és eladható sztorija van. Talán egyszerűbb helyet kellett volna keresnem... akármennyire is merültem gondolataimba, végül egy barnabőrű, gyönyörű szalmakalapos lány egyszer és mindenkorra kiverte őket a fejemből... francba is, pont az esetem, azok a lábak, a göndören vállára omló dúshajkorona gyengít, én pedig megadom magam a vonzalmamnak, ajkaimba harapok és rászegezem pillantásom, melyet talán a napszemüveg ellenére is hamarosan észrevesz. Talán önmagában fel sem keltené az érdeklődésem, akármennyire is szép, azonban ő egyedül van. A legtöbben a párjukkal, néhányan a haverjukkal vannak itt, de kettőnkön kívül senki sincs egyedül. Nem tehetek róla, megragadja a figyelmem, alig bírom ki, hogy ne pattanjak fel és tegyem fel neki a kérdéseim... aztán felvinném magamhoz, és megmutatnám neki, milyen is egy igazi brit nő az ágyban. Vajon tud angolul? Konyítok ugyan a spanyolhoz egy kicsit, de egyetlen nyelv sem hozza vissza azt az életérzést, amin az anyanyelvemmel pár szóban kifejezhetek. Akarom őt, tetszik a merevség, amellyel visszabámul rám, az az elutasító aura, ami körüllengi, úgy dől hátra, mintha senki más nem létezne számára, én pedig a legkevésbé sem fogom kirángatni ebből. Még egy darabig átadom magam a napfénynek, miközben tervezgetem, hogyan is fogom megkapni...

Szerencsére elhoztam magammal mindent, amire csak szükségem lehet, spanyolos akarok lenni, féktelen és szabad, szóval egy jól szellőző, fehér ruhát kapok magamra, fa karkötőket, és az elmaradhatatlan magassarkúmat. Halvány barackszínű rúzzsal emelem ki az ajkaimat, egy kicsit pepecselek még a szempilláimmal, és miután tökéletesnek érzem a külsőmet, a legközelebbi szórakozóhely felé veszem az irányt. Tudnék jobb helyet, de most inkább a társaság érdekel, újra látni akarom azt a lányt, egyszerűen bevéste magát a gondolataimba. Szokatlan lelkesedéssel vetem magam taxiba, leírhatatlan érzés, mikor ismét megpillanthatom a lányt valami pultossráccal beszélgetni. Na igen, egy ilyen szépség nyilvánvalóan nem csak nekem tűnik fel... lazán foglalok helyet mellette és rendelek magamnak egy koktélt. Meglep, de a lány angolul szól hozzám, ráadásul nem akármi a bemutatkozása, meglepetten nevetek fel. Talán rám van írva, hogy sokan dugnak félre velem?
- Attól tartok, összekeversz valakivel... habár a vőlegényed helyében nem hagytam volna, hogy elhagyd a hotelszobát.
Bájosan vigyorgok rá, zöld tekintetemmel fürkészve az övét, kikaparnám minden férfi szemét, aki csak megfontolja, hogy megcsalná.
- Szóval észrevetted...
Kíváncsi lennék, volt-e már lánnyal, szinte felperzsel a közelsége, még a hangja is vonzó, legszívesebben felfalnám.
- Magányosnak tűntél. - húzódom kissé távolabb, ahogy megérkezik a koktélom, játékosan forgatom lassan ujjaimmal a poharat, mielőtt tekintetem visszatérne a lányra. - Van kedved táncolni?
Elmosolyodom, és már nyújtom is felé kezemet, ha pedig beleegyezik, kézen fogva vezetem be a bulizók közé. Imádom a spanyol zenét, a táncot, és van egy olyan érzésem, hogy őt is imádni fogom.

Kedd Márc. 31, 2015 10:23 am

Tárgy - Kate G && Lemon

let's get the party started

- Lemegyek a partra napozni egy kicsit – jelentem be és felkapom a szalmakalapom, a napszemüvegemmel együtt és mielőtt még bármit is válaszolhatna kilépek a hotelszoba ajtaján. Fellélegzek egy kicsit, végre egyedül lehetek, nem kell az üzleti terveit hallgatnom, nem kell vele egy légtérben lennem, nem kell őt néznem, ahogy dolgozik csendben, mint egy jól nevelt kiskutya, aki ugrik a gazdája minden szavára. Márpedig ezt csinálom, valljuk be. Most azonban szükségem van egy kis egyedüllétre, ő pedig amúgy is teljesen elmerült a papírokban, amik a dohányzóasztalt borították, talán ezért nem reagált olyan gyorsan.
Még sose voltam ezelőtt Spanyolországban, de mindig is áhítoztam egy igazi spanyol étterem ízei után, magáról a hangulatról és az emberekről nem is beszélve. Azt hiszem ez az egyetlen előnye annak, hogy az embert mindenhova magával viszi a férje, már-már betegesen őrizve, mint egy műkincset, amire még csak szemet se vethet senki.
A napágyamra leheveredve alaposan bekenem magam napolajjal, semmi kedvem sincs a hét hátralevő részét a szobában tölteni, mert rákvörösre leégtem. Eldöntöttem, hogy élvezni fogom az ittlétem minden egyes percét, még ha utána meg is büntetnek érte. Lassan kentem be a testem minden egyes kis porcikáját, közben nem tudtam nem észrevenni, hogy egy nő engem néz. Legalábbis a környezetemben nem volt más, tehát kizárásos alapon én lehettem a bámészkodásának a tárgya. Talán Phil új szeretője? Merev arccal mértem végig a barna hajú nőt, azért nem árt tisztában lenni azzal, hogy ki az, aki helyettem melegíti a vőlegényem ágyát. Felsóhajtok és hátradőlök, felesleges ilyeneken rágódnom, sőt inkább hálásnak kellene lennem, ami a nőt illeti. De most, azt hiszem a legfontosabb dolog, hogy szép, csoki barnára süljek.

- Phil? - ledobom a kalapom a kanapéra és bekukkantok a hálószobába. Hál' Istennek sehol sincs, ami azt jelenti, hogy vagy üzleti megbeszélésen van esetleg elment, hogy felszedjen egy nőt – mert neki ezt szabad, csak nekem kell a hűség mintapéldájának lennem. Kisétálok az erkélyre és előhalászom a táskámból a dugi cigarettámat, hogy aztán rágyújtsak és úgy figyeljem az alattam elhaladó embereket, autókat. Aztán hirtelen eszembe jut, hogy lemehetnék akár éjszakára is. Miért is ne? Egy jó kis spanyol buli senkinek sem árthat, nemde? Az ötlettől vezérelve gyors elnyomom a cigit és beviharzok a szobába, ahol kitárom az öltözőszekrény ajtaját és hosszasan elkezdem tanulmányozni a lehetőségeket. Végül egy fekete koktélruhánál maradok, amit ha egy pár kiegészítővel feldobok, máris elveszti a prűdségét. Hosszú, izmos lábaimat belebújtatom egy igencsak drága magassarkúba, az alapozóval eltüntetem a két héttel ezelőtti veszekedésünk nyomát, átfésülöm a hajam és már késznek is érzem magam az indulásra. A tükör előtt egy picit megtorpanok, biztos jó ötlet ez? Az ujjamon csillogó jegygyűrűre esik a tekintetem és máris eltűnik az előbbi bizonytalanság.
Tíz perccel később már az egyik bár pultját támasztom, a koktélomat szürcsölgetve, miközben a pultos srác ecseteli nekem, hogy merre milyen bulit találok, ha jobban bele akarom vetni magam az éjszakába. Amikor megkérdezi, hogy hol a férjem csak legyintek egyet, ahogy azt a Született feleségekben láttam majd a következő pillanatban – amikor nem figyel – a táskám egyik kis zugába rejtem a gyűrűt. Nem fog nekem a tudta nélkül keresztbe tenni! Tovább folytatnám a mélyenszántó beszélgetést, ha nem zuhanna be valaki mellém az egyik bárszékre és vonná el a beszélgetőpartnerem figyelmét azzal, hogy koktélt rendel. Felvont szemöldökkel mérem végig a nőt és ismerem fel benne a délutáni bámészkodót.
- Bocsi, ne haragudj. Véletlen nem veled dug félre a vőlegényem? Phil, kb százkilencven centi, szőke, arrogáns, seggfej … - fogalmam sincs, hogy mi üt belém, amikor megszólítom a nőt, talán az elfogyasztott koktélmennyiség a felelős a felvágott nyelvemért – Csak nem tudtam nem észrevenni, hogy délután figyeltél a parton – fogd be a szád, Lemon, de tényleg. Tehát ezért nem szoktam inni.

↯