Vas. Ápr. 12, 2015 5:30 pm

ღ zene: I Don"t Care ღ megjegyzés:    ღ

Miután letárgyaltam az ellenállhatatlan önmagammal, hogy imádom magam, nos.. ezek után nem maradt más hátra, mint visszaszámolni szépen lassan. Nem tudom mennyi időm van még hátra, mármint addig, amíg nem kerülök tükör elé, és nem csodálhatom a szexi kis testem. Na jó, persze, hogy csak viccelek! Hisz ki a fene lenne egoista? Amúgy is előbb érdekel az ölés, mintsem az, hogy melyik pillanatban hogyan is áll a hajam, avagy éppen hogyan nézek ki. Gondolataimból az zökkent ki voltaképpen, hogy beszél hozzám, amire én csak bólintok, hisz mégis mit mondjak? Ragozzam el ezerszer, hogy rám kellett volna írnia? Ez nem fog változtatni a tényen, hogy nem érdekeltem, s csak is önmagával törődött, de miért is vagyok meglepve.. általában mindenkit előbb érdekel saját maga, mint én, és hát ezért sem volt sosem barátom.. azóta. Most, hogy lenne ő sem nagyon hajt arra, hogy tartsa velem a viszonyt. Ha nem másztam volna az ablakon be, akkor se foglalkozott volna velem még egy darabig, mert hát neki állandóan sok a dolga.. mégis mi a franc van velem? Gyerünk, Kill, szedd össze magad, hisz ez így nem fog jól menni, ha tovább folytatod!
-Csak ennyi? De rendben, értem én.-Teszem még hozzá, míg ezek után már nem mondok semmit sem. Nem fejezem be a megkezdett mondandómat, hisz rájövők, hogy értelmetlen színt vallanom, ahogy arra is ráébredek időközben, hogy őrült lettem volna bármit is mondani a múltamról.. túl fájdalmas.. túl nem is érdekel. Fogom magam megindulok az ablakhoz, aztán egyszerűen csak tágasabbra nyitom, hogy kimászva végül eltűnjek innen. Mindebben van egyféle csel, és ráadásként trükk is, hisz gondolom ki fog kelni az ágyból, én meg láthatom majd.. oh, de ravasz vagyok! Meghallom végül a szavait, amiket mond, miközben nem sokkal később léptek hangja követi mindezt. Érzem, ahogy megfogja a kezemet, és megállásra késztet, pedig már annyira közel voltam az ablakhoz.. Rápillantok, és megrázom a fejemet. Persze nem mutatom ki, de a látvány teljesen élvezetes. Gyorsba még nem figyel végig is pillantok rajta, majd óvatosan megfogva a kezét leszedem magamról. Az ablakpárkányra ülök, és kiteszem ezt követően a két lábamat utána.-Senkit sem érdeklek..-Mondom ki teljesen fájdalmas hangon, ahogy megjátszva magam elérem a tetszőleges színjátszmát, ezután elengedve magam hagyom, hogy kiesek az ablakon. A földre érve szinte meg se érzem a fájdalmat, ahogy fekvésbe érkezem, sőt mi több élvezem eme helyzetet, meg persze nem is volt olyan magasan az a bizonyos ablak. Csak pár méter. Eljátszom, hogy nem vagyok magamnál, miközben voltaképpen semmi bajom, csak kissé beütöttem a hátamat, de egye fene.. túlélem! De ha jobban kiakarom élvezni a látványt, akkor az kell, hogy kimásszon utánam.. remélem megteszi!

Vas. Ápr. 12, 2015 12:13 am

Szomb. Ápr. 11, 2015 9:14 pm

ღ zene: I'm Only Joking ღ megjegyzés:    ღ

Kissé őrült vagyok ez egy tény, bár ha jobban számba veszem, akkor teljesen az vagyok, de a fokozása teljes mértékben kívül hagyó tény, hisz engem nem hat meg, hogy mennyire is vagyok elmeileg épp, avagy az is megeshet, hogy teljes mértékben nem vagyok normális, amit persze nem is csodálnék, de na.. úristen, hogy én milyen gondolatmenetű szálakat tudok magamban mélyen lebonyolítani, persze vicces, míg másrészről teljesen meglep engem, hogy ennyire elhagytam valahol az egyik kerekem. Őszinte leszek sose lennék a saját társaságom, hisz túl idegesítő lennék magamnak, de ettől eltekintve szeretem önmagamat teljes mértékben, hisz szexi vagyok, cuki, meg nem mellesleg gyönyörű.. na jó befejeztem!
-De jelent, csupán az ajándékaid, és a készített dolgaid nem jelezték, hogy elmentél..-Mondom kissé halkabban egy szomorú tény megállapítás véget. Magam sem értem, hogy a mellkasomban miért volt ennyire nagy lyuk, amiért eltűnt, mintha azokban a percek nem csak, hogy üres lettem volna, de hiányzott volna belőlem egy részlet. Teljes mértékben meghülyülök eme nő mellett, az tuti, hisz olyasmiket vált ki belőlem, amiknek meg se szabadna lennie. Gondolok itt ismeretlen érzésekre, de hát a régi barátaimnál is ezt éreztem, ők mára halottak.. igen, azok, és én is az lennék, ha nem segítettek volna rajtam, de hát meg volt az is, amikor abba a nemes lelkületű emberkében is csalódtam. Ő miatta voltam börtönben, majdan szanatóriumban, ahol boncolgattak, és tesztelgettek.. szörnyű gondolat ez.
-Túlléphetünk voltaképpen.-Jegyzem meg finoman utalva ezzel, ahogy tekintettemmel őt fürkészem, és még egyelőre komoly vagyok, de a következő fázist csak egy sejtelmes mosollyal tudom preferálni.-Szóval megijedtél tőlem..?-Kérdezek vissza szinte élvezettel telt hangon, és jót mulattok a tényen, hogy ő maga is fél tőlem. Hirtelen viszont megrázom a fejem, hisz észnél kell lennem, mert hát.. nem vallhatok színt, így végül elnevettem magam.-Tudod néha nem vagyok komplett, és csak emiatt leszek dühös.-Mondom ki egyszerűen, így adva elő valamit, de hát.. ennél többet nem igazán tudok sem neki, sem pedig magamnak nyújtani, pedig általában a meggyőzés az érv erősségem, de most nem megy..
-Én...-Kezdenék bele könnyedén, de aztán rájövők, hogy rossz ötlet ezt kimondani, ahogy arra is ráébredek közben, hogy nekem nem megy oly könnyen az, hogy színt valljak. Félek a következményektől? Nem, dehogy, csupán nem kellene senki sajnálata sem.. így egy egyszerű mosolyt villantok végül, ahogy nevettek ezek után az egészen.-Nem, nem akarok semmit sem mondani.-Nevettek tovább, ahogy végül könnyedén felállok az ágyról, és ezt követően az ablaknál kötök ki.. nem tudom miért, de mintha... mintha valami emésztgetne belülről. Lehet fáj a múltam, hisz teljes mértékben én sem tudtam elzárni eme érzelmet, míg az összes többit igen. Könnyedén kinyitom tágasabbra az ablakot, és épp távozóra veszem, ha csak meg nem állít..

Pént. Ápr. 10, 2015 12:46 am

Hétf. Ápr. 06, 2015 9:54 pm

ღ zene: Now You ღ megjegyzés:    ღ

Az emberek többsége lemerem fogadni azt hinné, hogy minden ember érez valamit, és hogy mindenkinek fáj a múltja, avagy fáj valami mélyen legbelül, de ekkor hatalmasat tévednek, s hogy miért is? Nos a képlet igazán egyszerű, főleg ama szempontból tekintve, hogy én ugyan az égvilágon semmit sem érzek. Nem vagyok képes együttérzésre, nem vagyok képes felfogni a határvonalt, és akarva, avagy akaratlanul is, de képes vagyok belegázolni mások lelkivilágába, ahogy arról sincs fogalmam, hogy mik az érzelmek, sőt igazán gyatrán fejezem ki őket.. olyan, mintha a teljes jelentés kiesett volna a fejemből, és igen, ez így is igaz.. pontosan így. Amik történtek, és amiket a múltamba zártam, nos mind-mind elvezetett ide, ahol mostan állok, így akár készen lennék feláldozni mindezt, hogy a mostani tetteimmel bizonyítsam, hogy mennyire is élvezem az életet. Kielégítő, hogy ölök, sőt csodálatos, ami lehetne meglepő, s már-már elmebeteges kényszerű tett, de engem nem hat meg.. én szeretem, és minden egyes pillanatban ezt tenném, csak hogy a bennem élő vágyat kielégítsem. Ugyanakkor a lopás, a fekete biznisz, és minden egyéb is a nevemhez köthető, csak egy a gond ugyebár a zsaruk, akik soha, de soha nem kapnak el. Mármint nem nekem baj, hanem nekik, hogy egy ilyen rögtönzött pszichopatát nem tudnak bezárni, mint én.. ez igazán vicces!
-Tudom, hogy hercegnői vérvonalból való vagy, és azt is tudom, hogy rengeteg a dolgod, de legalább egy sms-t rám dobhattál volna, vagy esetleg szégyelled rám költeni a temérdek pénzedből azt a pár aprót, amit egy sms jelent?-Vonom fel a szemöldökömet érdeklődően. Sohasem fogja megtapasztalni, hogy milyen szegénységben vergődni, éhezni, s majdnem éhen halni.. nem kívánom, hogy átélje, de semmiképpen sem tudom megérteni, hogy egy sms ára is ilyen sokba számít neki, holott úgy szórja ez a család a pénzt, mint ahogy más cseréli az alsóneműit. Igen, ki vagyok akadva.. nem kicsit, hanem nagyon!-Tudom nem vagyok a minta gazdag barát, de.. ahogy mondod szólhattál volna!-Jegyzem meg, és egy rosszalló pillantással illettem. Általában akkor vagyok ilyen dühös, ha nem sikerül megölnöm az adott áldozatomat, és meglóg.. oh, Istenem.. mit tesz velem a 'barátság'?
-Nyugodjak meg!?-Kérdezem meg költőien, ahogy még mindig oda-vissza járkálok.-Könnyebb mondani, mintsem megtenni.-Mondom ki egyszerűen, ahogy rá se tekintek, csak járkálok, mintha életbe vágóan fontos lenne, hogy a szoba egyik végétől a másikig menjek el. Talán őszintének kellene lennem vele, és bevallanom ki is vagyok, de ha feldob a zsaruknál.. jó, oké, nem tud, hisz bizonyítéka sincs, csak üres szavak, amelyeket ki is találhatott akár magától.-Üljek melléd?!-Még most fogom fel ennek a mondatnak az értelmét, ahogy meglepődve, sőt érdeklődőn pillantok felé. Felvonom az egyik szemöldökömet, majd elnevettem magam.-Nos.. miért is ne?!-Ejtem ki játékosan, majd közelebb megyek hozzá, és végül helyet foglalok a mutatott helyen.-Nem szoktak barátaim lenni, Selena. Szóval.. biztos, hogy készen állsz akárki is legyek?-Kérdezem meg komolyan a dolgot, ahogy a szemeibe nézek a lehető legkomolyabban, de a szavaim mögött meglapul a játékosság is, amely jelzi, hogy viccesre fogom venni a figurát.

Vas. Ápr. 05, 2015 11:46 pm

 

Pént. Ápr. 03, 2015 9:34 pm

ღ zene: Talk Dirty ღ megjegyzés:    ღ

Kényelmesen helyezkedem el a fotelban, ahogy kiélvezem a csendet, a nyugalmat, s a sötétséget, amely körül vesz, de mindez persze nem sokáig tart, hisz a drága Selena elkezd magához térve felkelni. Nos.. mondanám, hogy remek tény, de még úgy elnéztem volna, ahogy alszik, hisz annyira kellemes, ahogy egy ember szuszog, és mélyen magába szívja a levegőt, s ahogy álmában egy kést szúrsz a nyelőcsövébe.. vicces, viszont mindezt sosem gyakorolnám rajta, hisz.. hisz... ezt mégis hogy magyarázzam meg, ha nem tudom? Így is valami szokatlant éreztem a mellkasomban, mintha üres lettem volna, s hiányzott volna belőlem valami.. ez erre egyáltalán a megfelelő szó? Hiányzott ő maga, holott ennek nem kellene így lennie, s mégis mit tesz ő velem? Kezdem úgy érezni, hogy ez a barátság meg fog engem lelkileg törni, s előhozz belőlem valami olyat, hogy érzelmek kellege? De én nem akarok érezni, hisz akkor kudarcba fulladna az egész tervem, bár egyáltalán azt se tudom mi a tervem, ami vicces, de igazán! Majdnem elkezdek röhögni, de hirtelen felkapcsolódik a villany, s a pillanat árnyalata tova szállva a hűvös valóságba ránt vissza. Felhúzom a szemöldökömet, s figyelem, ahogy felül.. hmm.. a látvány egészen lenyűgöző, s már majdnem tátva marad a szám, de palástolom azzal, hogy mosolyra húzom az ajkaimat, ahogy hallgatom a szavait eközben. Nos ez egy igazán remek kérdés áradat, aminek a felét se jegyeztem meg, de majd improvizálok, és mondok valamiket, hátha talált a válasz eshetőség, ha meg nem.. na mindegy.
-Az idő kereken Hajnali 4 óra...-Pillantok a karórámra.-..35 perc.-Mondom ki egyszerűen, ahogy játékosan elnevetem magamat, hisz igen.. felébresztettem, de én nem szándékosan tettem, hisz megvártam volna az alvását, ha mélyen alszik, s nem ébred fel minderre.-Illetve nincs semmi baj, azon kívül, hogy kezdtem üresnek érezni magamat a mellkasomon belül, mintha... mintha egyedül lennék, s a magány ragadna önmagába zárva. Napok, vagy hetek.. óta nem láttalak, s még rám sem írtál, hogy mi van, vagy hogy mi a fenét csinálsz, az Istenért!-Akadok ki egy pillanat tört része alatt, ami részben színjáték, részben pedig valós alapzatú kirohanás tőlem. Hangom kissé emelt, de próbálom nem felkelteni az egész házat, ezért lejjebb veszek jócskán belőle.-Legalább mondhattad volna, hogy eltűnsz, vagy hogy nem akarod látni a fejemet! Egy szavadba kerül, és békén hagylak, de akkor mond meg!-Állok fel a fotelről, ahogy kényelmesen oda-vissza kezdek el járkálni.. igen, kezdem úgy érezni ez a nő összezavar, s még mielőtt bárki rosszra gondolna, nos nem vagyok szerelmes, sőt sosem leszek, hisz csak a barátom, ami meglepő, mert sose szokott barátom lenni, azaz azóta nem igen volt.

Csüt. Ápr. 02, 2015 12:42 am

 

Szer. Ápr. 01, 2015 10:46 pm

ღ zene: Talk Dirty ღ megjegyzés:    ღ

Hollandia, egy gyönyörű ország, amelyben szabadon élhettek anélkül, hogy bárki is felismerhetné az arcomat.. Egyszerűen csodálatos a maga módján, persze itt most nem a Piroslámpás Negyedre céloztam, bár az is kedvező lehet a szexéheseknek, de számomra, ha nő kell, akkor nem eme módon hódítok teret, hanem sokkalta inkább máshogyan. Bár most miért is eme őrült sorokon gondolkozom? Mindegy is, hisz a lényeg inkább azon van, hogy a táj kielégítő hangulatról árulkodik, ahogy kereken hajnali négy van. Oh, a fenébe is! Selena ki fog nyírni, hogy ilyen korán állítok be hozzá, de kezdtem ürességet érezni a mellkasomon belül, amit egyszerűen nem tudok megmagyarázni, mintha... mintha.. hiányozni kezdett volna a társasága, ami fura, mert alapjából véve a jellemem szerint nem kellene éreznem egy fikarcnyit sem, ehhez képest mégis a barátom.. furcsa, érdekes ízlésű kifejezés, hisz azóta nem volt úgymond ilyen személy az életemben, amióta mindenki meghalt körülöttem, s főleg nem nők.. őket átlagosan ágyba viszem, ha csak nem az utca rejtett zugaiba, ami nevetséges.. na jó nem. Őszintén szólva nem élek női társaságokkal oly sűrűn, hisz nem fő célom minden hölgyeményt meghódítani, míg Selena kifejezetten egy olyan típusú lány, aki uralkodói családból származik, így érdekes lehet azon felvetés, hogy miért is vagyok ennyire jó viszonyban vele, de nem.. nem ezért. Van pénzem, hisz gazdag lettem miután meghalt a szegény családi sorom.. annyira sajnálom őket, hogy immár alulról szagolják az ibolyát, s elrohadtak a temetőben, egy koporsóban, egy csontvázzá válva. Házak sorait hagyom el, míg nem megérkezem a palota bejárata elé, nos az őr.. jelentősen szunyókál, így mivel nincs, aki kinyissa a kaput, ezért fogom magam, és átmászok rajta, mint aki éppen jól érzi magát, s nem zavarja mindezen tényeset, holott épp betörést viszek végbe, na jó.. csak részben. Szerencsémre nem szólal meg a riasztó, míg mások kárára, avagy örömére tökéletesen bejutok az udvarra. Az épület remekműnek számít, igazán tekintélyt parancsoló, elegáns, és egyszerre mégis harmonikus. Kifejezi, hogy ez már pedig a királyi birtok. Az égre pillantok, ahol még a Hold nyomatékosítja az éjszaka fent álló részét, majdan a karórámra siklik a tekintettem, amely megmutatja, hogy egy félóra telt el lassacskán. Futólépésben szelem át a terepet egészen Selena ablakáig, ahol ugyanis megállok. A kutyák már jönnének is ugatni, de ahogy felismernek inkább a szokásos simogatást várják el, amit meg is kapnak, majd egyszerűen fogom magam, s felmászom a futónövényen. Mivel könnyű vagyok így pehely könnyen elérem, hogy hamar feljussak az ablakig, ami zárva... ah! Hangosan felsóhajtok, ahogy a kutyák tágas szemeikkel engem bámulnak, hát igen, még magam is meglepődöm ezen, de hát ez van.. egy pár perces próbálkozás után észreveszem, hogy a másik ablak van nyitva, ezért átmászom oda, és a mini résen benyúlva kinyitom tágasabbra az ablakot. Nem sok van hátra, hogy le ne essek, de szerencsére még időben ráülök a párkányra, aztán finoman beljebb jutva a szobába tessékelem magam, ahogy az ablakot becsukom. Látom a drága Selena alszik, ezért keressek egy fotelt, avagy egy széket, amelyik van a szobában.. aztán arra könnyedén ráülve elkezdem őt figyelni vigyorogva.. vajon mikor kell fel édes álmaiból, s veszi észre, hogy bejöttem hozzá? Ez egy remek kérdés!

Szer. Ápr. 01, 2015 9:13 pm