Az első perctől fogva, hogy Bambi a szomszédba költözött hihetetlen jóban lettem vele, bár akkoriban még a játékon kívül semmi sem érdekelt egyikünket sem. Egy pár éves kisgyereknek nincs is fontosabb a játszadozásnál és akkor még nem tudják felmérni az igazi, necces helyzeteket. Mindent élveznek, bár ha szomorúak azt intenzívebben élik meg. Én valamennyire másabb voltam gyerekként, mint a többiek, mikor kiderült, hogy Náci autista tudtam, hogy másképp kell vele viselkedni, mint a többi gyerekkel. Egy hatalmas lökést adott nekem ez az egész és emiatt érettebben gondolkoztam, mint a többi velem egyidős. Ám úgy gondoltam Bambi életében is volt egy hasonló löket, de neki ezt a költözés hozta meg. Egy teljesen idegen országba került, ahol még csak nem is beszéli a nyelvet. Tudom, hogy rengeteget segítettem neki a magyarban, még ha ezt nem is hozzuk fel túl gyakran. Örülök neki, hogy itt lehet mellettem és nem akarom elveszíteni Őt soha.
- Igazából semmi, gondoltam Nácit elrángatom sétálni a parkban, de örülök, hogy itt vagy, azt majd estefelé megejtem – mondom mosolyogva. Bambi is tudja, mennyire szeretném, ha Náci legalább nekem megnyílna, ám úgy érzem ez egy lehetetlen küldetés és ez sosem fog megtörténni, de a remény hal meg utoljára, nemde? Az öcsém sosem lesz olyan, mint én vagy ez a szőkeség mellettem, de én nem adom fel. Segítek neki, amiben csak tudok. - Ezt jól jegyezd meg Grimaldi, a Black Veil Brides megunhatatlan – nevetek fel, pedig próbálok komoly lenni. Nem igen szoktam Bambit a vezetéknevén szórakozni, de most egész jól esik. Az ablakhoz sétálva kilesek azon és megnézem, hogy a szüleim kocsija a ház előtt áll—e már, de még mindig nem értek haza. - Nem lenne kényelmesebb, ha felülnél az ágyra? Fájni fog azon a kemény földön a csinos kis segged – szólalok meg egy kaján vigyorral az arcomon és leülök az ágyamra. Azért remélem majd felmászik mellém valamikor.
Bambi Grimaldi
My heart is european
I am Student
▽ karakterem arca : chloe gräce moretz ★
Hozzászólások száma : 6
▽ Munkám : dig a rabbit hole ★
▽ Szexualitás : girls love girls and boys★
Csüt. Ápr. 16, 2015 5:55 pm
Tárgy - Re: dalma ×× bambi
brownie morning
Eleinte utáltam itt lenni, utáltam, hogy nem csak anyám, és én vagyunk, hogy valaki bepofátlankodik az életünkbe. Na és azt, hogy nem ott élek, ahova születtem, más nyelvet kell tanulnom meg ilyenek. Igaz, hogy nem mindenre emlékszem, hiszen kicsi voltam, de engem két nyelven tanítottak az oviban ezzel gobdok is voltak, mikor sokszor egy olasz szó jutott eszembe a magyar helyett. Ebben segített nekem az én imádnivaló szomszédom, akit fel is keresek, mivel kiraknak otthonról. Hogy miért? Kit érdekel, de van sütim, és egy imádnivaló gyönyörűség, a szomszédomban. Összekapva magamat, már megyek is hozzá, hogy végre ne unatkozzak, vagy épp fagyasszam be a hátsómat. A szoknya otthonra jó terv lett volna, de mivel ki lettem rakva már érzem is, ahogy a fenekemnél árad br a hűvösebb levegő. A fontos, hogy bekopogva ácsorgok a kis sütimmel arra várva, hogy az ajtö nyíljon és szerencsére Dalma mosolygós pofijával találom magamat szembe. - Ennek örülök. - mosolygok rá szélesen, ahogy bebattyogok hozzá, mivel nem hallom, hogy bárki is reagálna rám vállat vonok, mikor becsukja mögöttem az ajtót és felsétálok utána a szobájában, meg levágom magam a földre. Szeretek a földön fetrengeni, mert az ágyról leeshetek, meg a székről is, de olyan dagadt nem vagyok, hogy az emelet leszakadjon alattam, így innen lejjebb már nincs. - Mi a mai terv szőkeség? - kérdezem egy nagy mosollyal, mikor a tekintetem rá emelem, majd a poszterre meredek, ami a falon lóg. - Nem untad még meg azt a bandát? - mutatok egy BVB poszterre, amiről az, az Andy gyerek visít ránk. Ijesztő egy fazon, de Dalma szereti, tudom, ezért sem szólram le őket sosem, sőt vele még képes vagyok azt is hallgatni.
words: ××× ★★ notes: szeretettel <3
Vendég
My heart is european
Vendég
Szer. Ápr. 08, 2015 1:51 pm
Tárgy - Re: dalma ×× bambi
Bambi && Dalma
Van olyan ember ezen a földön, aki szereti a reggeleket? Sokan azért utálják, mert fáradtak, nincs erejük semmihez, van, aki azért, mert olyan hülyén néznek ki, hogy a tükörbe nézve még ők maguk is kiszaladnak a világból. Én abba a csoportba tartozom, amely mind a két indok miatt utálja. A mai reggelen a tükörbe nézve nyugodtan tisztázom magamban, hogy nem nézek ki szörnyen csak mindössze rosszul, de határozottan nem vagyok okádék. A sminket tegnap este lemostam, mielőtt bebújtam volna az ágyba, így most nem folyt az szét a szemem körül és nem nézek úgy ki, mint akinek bevertek és monoklis a szeme. A hajam viszont úgy áll, mint a szénakazal és az arcom is elaludtam, de már néztem ki rosszabbul is. A szám ezúttal nincs kicserepesedve és kiszáradva, aminek felettébb örülök. Előpakolom a sminkcuccom és a fésűm, majd nekikezdek a csodának. Először lealapozom az egész arcom, hogy ne látszódjanak az esetleges bőr hibáim, majd korrektorral eltüntetem a karikákat a szemem alatt, amelyek ilyenkor reggel jobban látszanak, mint bármikor máskor a nap többi részén. Szemceruzával kihúzom a szemhéjam, ezúttal sima feketét használok és nem is húzom túl vastagra, de azért így is tetszik a látvány. A szempillaspirállal teszem fel az i- re a pontot, míg a számat csupaszon hagyom. Nem készülök ma sehová, így úgy gondolom ennyi is megteszi. A hajam kifésülöm, amitől szép hullámos lett, de közel sem annyira, mint amilyen eredetileg. Tegnap reggel kivasaltam, így még az egyenesség ma is tart valamennyire.
Miután teljesen készen lettem a fejemmel magamra húzok egy hosszított, vállpántos, fehér felsőt, amihez egy sima fekte cicanadrágot társítok. Nem hiszem, hogy bárkivel találkozni fogok ma, aki fontosabb, Bambit leszámítva, akivel egy napot nem hagynék ki önszántamból, de Ő már látott mindenféle formában. A végszóra, mikor már teljesen elkészülök, megszólal a csengő. Sietősen futok le az emeletről, mert tudom, hogy rajtam kívül senki sem fog ajtót nyitni. Anya és apa elmentek a városba bevásárolni, míg Nácika a szobája rejtekéből nem bújna elő soha egy csengetés miatt. Mosolyogva tárom ki a bejárati ajtót, amikor is megpillantom Bambit. Eláll a lélegzetem, ma is olyan gyönyörű, mint mindig. - Persze, fáradj beljebb – mondom neki mosolyogva és elállok az útból, hogy be tudjon jönni. – Nem akarom, hogy felfázz – nevetek fel és bezárom mögötte az ajtót. Elindulok fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba, hogy inkább ott legyünk, mint itt lent. A szüleim bármikor megérkezhetnek haza és nem szeretem, ha zavarkodnak.
Bambi Grimaldi
My heart is european
I am Student
▽ karakterem arca : chloe gräce moretz ★
Hozzászólások száma : 6
▽ Munkám : dig a rabbit hole ★
▽ Szexualitás : girls love girls and boys★
Vas. Ápr. 05, 2015 2:01 pm
Tárgy - dalma ×× bambi
brownie morning
Reggel úgy ébredek, hogy pillanatnyilag utálom magamat , mert, akint belepislantok a tükörbe azt látom, hogy a szőke loboncom mindenfele elágazik, nem jó sehogysem, és ha beletúrok akkor sem jobb. Igen... én már csak ilyen béna vagyok, de nem foglalkozom vele, már nem megyek semmire vele. Azért a hajkefénmel átfutok rajta párszor, hogy beálljon valami normálisra, de aztán kalapot húzok rá, mert ez a rossz haj nap. Mindegy. Szépen felöltözöm, és összeszedem nagam, a pofázmányom is helyrerakom, csak aztán fogom magam és a tegnap gyártott sütivel hagyom, hogy anyum kirakjon a házból. Igen, ez úgy történik, hogy a doboz sütivel, amit épp majszolok, megfog és kilökdös... most normális ez? Nem. De az biztos, hogy egy falaltot sem lát ezek után az én Nutellás browniemból, mert megeszem mindet. Igen, ezzel neki is kezdek enni, de állva nem jó, mert nem vagyok jó, szóval levetem magam a tornácra, de olyan meleg meg nincsen, hogy itt ücsörögve egyek. Nem hiszem, hogy bárki is lenne olyan nyomorék, mint most én, hogy nem tudom megenni a sütimet, otthon a melegben, és kényelmesen, mert a saját anyám kirak. Most komolyan, ilyen megesett már valaha is valakivel? Vagy én vagyok az egyetlen nyomorék, aki nem tud mit tenni, hogyha kitoloncolják a szobájából, illetve a lakásából? De hoppá... van hova mennem! Felpattanok, olyan gyorsan, hogy megszédülöl, de nem foglalkozom vele, lefutok a tornácról, majd átbaktatok a mellettünk lévő házacskához. Az ajtón egy fura ritmusban kezdek kopogni, amolyan kipirikopkop, vagy valami ilyesmi, mert szerintem nem lehet egy kopogásnak hangot adni, olyan értelemben, hogy azt kimondjuk, vagy énekeljük. Furcsa dolog ez. Csak várom, hogy kinyíljon az ajtó, és nekem egészen mindegy, hogy Dalma szülei nyitják ki, vagy az öccse, vagy maga Dalma, csak engedjenek be, kezd fázni a fenekem a kis lenge szoknyámban. Nagy szerencsémre nem kell sokáig ácsorognom ott magamban, mert nyílik az ajtó, és barátnőm szöke fürtjeit pillantom meg és kedves vonásait arcának, mire nagy mosollyal reagálok és megemelem a kis tálam. - Beengedsz egy kidobott lányt Nutellás sütivel? - mosolygok rá a tálam mögül, majd leengedem a sok kis süti szeletet és úgy pislogok rá. - Igazából nagyon jó lenne, mert kezd befagyni a picsám, és így fel fogok fázni. - grimaszolok egy kicsit, mert pont jön egy szellő, ami a szoknyám alá akarna kapni, de megfogom azt, viszont, így is hideg, és fogaim összekoccannak.
