Tárgy - Re: Walter & Mary

Nem mondanám, hogy különösebben örültem, amikor Rogers azzal hívott fel, hogy hazajön a húgom. Nem arról van szó, hogy ne örülnék neki, de az, hogy bejelentés nélkül, csakúgy csapot-papot ott hagy Svájcban, valahogy nem vall rá és nem is tetszik. Ódákat zengett eddig az iskoláról és nagyjából mindenről, és ezért is érthetetlen ez az egész most. Nos, amint hazaér, lesz egy hosszú beszélgetésünk, ez már egészen biztos. Főleg, hogy a szüleink jelen pillanatban Spanyolországban tartózkodnak, így az én feladatom és kötelességem kideríteni, mégis mi a franc történhetett Maryvel.
Öltöny viselek, feketét, háromrészesen, mint mindig. Szinte mindig, mindenhol ebben jelenek meg, így aztán az öltözékemben semmi meglepő nincsen. Mint, ahogyan a megjelenésemben sem, pár napos – ám rendezett – borosta keretezi az egyébként mindig mogorva képemet. Résnyire szűkült, szúrós tekintettel figyelem az autóból, ahogyan a repülő landolni kezd, majd amikor már a fölfelszín közeléhez ér, kiszállok a járműből és elindulok be az épületbe, hogy ott várjam meg, amíg Mary felbukkan. Mellettem áll Rogers is, pontosabban inkább félig mögöttem.
Kis terpeszben állok, egyik kezem átfogja a másik kézfejemet magam előtt, és bár ez egy kényelmes póz, az egész kiállásom roppant merev. Pont, mint amilyen én is vagyok.
Rezzenéstelen arccal figyelem, ahogy a húgom felém közelít. Örülök neki és szerintem ezt ő is tudja, hiszen szeretem a testvéremet, de ezt nem szokásom lépten-nyomon kimutatni. Pontosabban szinte sosem. Nem mondhatni, hogy az érzelmek embere lennék.
Mikor a nyakamba ugrik és átölel, széttárom a kezeimet és röviden viszonozom az ölelését.
- Rogers. – válaszolom meg röviden a kérdését, amire szerintem ő is nagyon jól tudta a választ.
- Nem mintha nem örülnék neked, de mégis mi történt, hogy ilyen hirtelen hazajöttél? – nem kertelek, nem várok, amíg hazaérünk, hanem rákérdezek.
Elengedem őt, Rogers összeszedi Mary csomagjait és amint megvagyunk mindennel az autó felé indulok, remélem a húgom is velem tart.
- Apa és anya nincsenek otthon. Két hét múlva jönnének vissza, de az érkezésed hírére biztosan egyenesen ide repülnének. Nem értesítettem még őket, mert remélem, hogy nem akkora a baj, csupán honvágyad volt. – sandítok rá oldalra, és remélem, hogy csak erről van sző és nem másról, de amíg nem mondja el, hogy mi történt, addig jobb lenne nem feltételezésekbe bocsátkoznom.