Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Eszméletlen, hogy mennyire bele tudok süppedni abba az érzésbe, hogy vele lehetek, hogy érezhetem minden kis porcikáját, ahogy érint és, ahogy csókolja a nyakam. Egyszerűen bele tudok veszni, minden kis érintésébe, és azt akarom, hogy velem legyen, hogy mindig velem legyen, szeretni akarom, és élvezni minden kis mozdulatát, csak a karjai közt lenni. Ennél nagyobb vágyam nincs is, mellette vagyok igazán önmagam, senki sem tud úgy megmosolyogtatni, mint ő, az egyetlen jó az életemben az, hogy mellettem van. Legyen csak a barátom, vagy legyen annál sokkal több... én akaratom ellenére is többet fogok érezni iránta és ez nem fog pillanatok alatt elmúlni, hiszen a hónapok amik elteltek sem segítettek. Akkor most az sem, hogy megkaptam őt, hogy érezhettem magamban, most először, és az is lehet, hogy utoljára, de nem érdekel, ki akarom húzni, ameddig csak tudom, ajkait akarom érinteni, csak őt akarom, teljesen magamnak akarom tudni, most még igen, és érezni őt ma még. Nem vagyok abban biztos, hogy ezután is akarom őt, sokáig akarom, de csendben maradok ha nem akar engem, akkor befogom a csőröm, csak ne veszítsem el őt.
Valahogy nem tudom elhinni, hogy komolyan csókol, szív, és harap, meg ilyenek, nagyon jól esik, komolyan elveszek az érzésben. De ezt mind fokozza azzal, hogy lehajol és szopni kezd, amit én nagyon élvezek, ki ne élvezné?! Csak egyszerűen annyira jól csinálja, hogy nem tudok betelni az érzéssel. A fejemből minden kiürül, csak az marad meg, hogy itt vagyunk mi ketten, nem számít, hogy mi lesz holnap, vagy holnap után mikor elutazom, vagy, hogy ezek után merre megyünk, mert annyira elvonja a figyelmem, hogy nem tudok betelni az érzéssel, nem tudok mást tenni, csak kimutatni, hogy mennyire is élvezem ezt a helyzetet. Egyszerűen, szimplán elélvezek, ajkai közé, igaz, hogy jeleztem, de nem úgy tűnt, hogy érdekelte, így ez akaratlanul is megtörtént. Testem remegésén viszont nem tudok uralkodni, csak igyekszem nyugodtabb lenni azzal, hogy nagy levegőket veszek, és megkérdezem, amit annyira akarok. - Dehogy kell. - vagyis most már nem kell, de ezt nem kell tudnia, elég ha én tudom. Viszont akkor megcsókol, amit készségesen viszonzok derekánál magamhoz fogva, szorosan, de aztán el is engedem, amint a csók megszakad. Ah tudom, hogy ez hiányozni fog, hogy csak magamhoz ölelem és csókolom hosszan... ez az, ami eszméletlenül fog hiányozni, de tudom, hogy nehéz dolgunk lenne együtt, pedig akarom. Mindent elviselnék.
Mikor kilép én is megteszem és törölközni kezdek. A gondolataim csak úgy cikáznak a fejemben és azon agyalok, hogy mit is mondhatnék neki, vagy mit tehetnék. vele akarok aludni, de ő talán nem akar velem, ami rosszul esne, de meg is érteném. Viszont szavai után elmosolyodok.
- Örömmel. - mosolygok rá, aztán kezét az enyémbe csúsztatja, én meg repesek az örömtől, ha nem lenne gravitáció, talán el is repülnék, de nem érdekel, mert itt van velem, fogom a kezét és egészen szobájáig húz, ahol aztán behúzza mögöttünk az ajtót. Mátol fogva a szobája lesz a kedvenc helyem, de komolyan... itt voltam vele először, és most itt fogok vele elaludni is. Tőkéletes befejezése az estének azt hiszen, de ez így jó. Ahogy dől én úgy fekszem mellé, kicsit zavarban vagyok, de vele jó is, mellette boldog vagyok.
- Jó éjszakát. - suttogom és magamhoz ölelem, lehet buzis, meg nem akarja, de ha nem akarja eltolhat, de én nekem most ez kell, és így is alszom el, ha hagyja.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Kezdek félni, mert egyszerűen nem tudom, hogy mi lesz most itt velünk, hogy lesz tovább, meg mennyire lesz furcsa ezt a dolog. Abban biztos vagyok, hogy ez nekem sajnos nem elég, nem tudok csak baszni vele néha, mikor neki olyan kedve van, vagy nekem, hogy nem egy nő kell, hanem egy farok a seggembe. Nem fog nekem ez menni, nem fogom tudni visszafogni magam, nem fogok tudni csak barát lenni mellette. Nem fogom kibírni, hogy ne fogjam meg a kezét, és rángassam el egy helyre ahol csak ketten lehetünk. Hogy nem csókolhatom meg, ha ahhoz van kedvem, hogy nem ölelhetem meg. Ez nagyon nem lesz így jó, teljesen belebolondultam, és rohadt szar lesz minden. Nem akarom, hogy a barátságunk is megszakadjon, abba belehalnék, szóval nem fogok ezen agyalni, inkább csendesebb leszek, és visszafogom magam. Tudom, hogy nem az a fajta, aki szeret romantikázni, vagy egyáltalán szorult belé valami ilyesmi, de pasiból vagyok én is, nem áll szándékomban a csillagokat számolni vele a füvön feküdve, és nyálasan szar szövegeket nyomni. Nem, ez nem én vagyok, de azért jó lenne minden reggel az ő arcát látni először, és minden nap végén utoljára is. Csak ennyit akarom, hogy mellettem legyen, nem a szar nyálas maszlagokat, csak őt, ahogy van. A kemény szexel és minden durva, vagy akár furcsa dolgával együtt is.
Azt hiszem ez az első olyan döntésem, vagy talán a mai nap a második, amit soha az életben nem fogok megbánni. Inkább a második, mert ami korábban volt, hogy alatta feküdtem, azt sem bántam. Nekem az is egy csodálatos élmény volt, és emlékezetes is. Az biztos, hogy soha senki érintését nem fogom annyira élvezni, mint az övét, ha csak a lehelete érinti bőrömet, már beleborzongok az érzésbe és nem akarom, hogy megszakadjon. Most is magamon érzem minden lélegzetvételét, minden rezzenését a testének, és nem zavar a gőz sem, ami el fogja lepni, az egész kabint, mert most itt vele tökéletes. Igen, vele mindenhol az, de itt most nagyon az, és nem akarom, hogy ez a érzés megszakadjon, hogy valaha is akár pár milliméterrel is távolabb legyen. Poénnak szánom a fenekemmel való dolgot, de nem úgy sül el, ahogy gondolom, szóval inkább abbahagynám, de muszáj azokra a szavaira válaszolnom amikor közli, hogy akkor készüljek fel. Minden eshetőségre kész vagyok, még arra is, hogyha magával ránt egy bolt közepén is, mert még az is rohadtul beindítana, de biztos vagyok abban, hogy azért ez meg sem történne. Pedig egészen sajátos élmény lenne, de a kamerák... szerintem mindenki furán nézni, ilyen reklám azért nem lenne jó nekünk, és azt sem tudom mit szólna hozzá a családja. - Csakis miattad. - suttogom, mert nagyon összezavar, amit a nyakamnál csinál, na meg a fülemnél, orra nagyon jól esik, és csak ajkamba harapok csendesen, nem akarok még hangos lenni. Szeretném egy ideig visszafogni magam, szeretném, ha nem lőném le, már a legelején a poént, hogy mennyire jól esik minden mozdulata, bár ezt mér korábban kimutattam, azzal, ahogy alatta nyögdécseltem. A nyakamat szívja, ami rohadt jól esik, bár minden amit tesz velem ebben a pillanatban, de a sóhajaim akkor már kiszöknek, mikor pillanatokig csak az érzékeny részt csókolgatja és harapja. Komolyan élvezi, hogy kínozhat? Férfiasságom már mereven lüktet, testem teljesen felhevült már, és egyszerűen kész vagyok tőle, hogy mennyire be tud indítani, pedig igazán még hozzám sem ért, csak a nyakammal szórakozik, és a fülembe suttog rekedtes hangján. Ez már képes a teljes merevedéshez lökni. De neki még ez sem elég, csak fogja és letérdelve elém, már a szájában is vagyok, és jólesően nyögök fel. Nagyon finoman csinálja eleinte, aztán egyre hevesebb, én pedig csakis elveszve az érzésben nyögök egyre inkább, és egyre hangosabban, amit az üvegfalak szépen visszavernek. Nem érdekel, nem zavar, és az sem, hogy egyszer elenged, hiszen tudom, hogy ezt levegő nélkül nehéz. Kezdenék örülni, hogy hagy engem, nem kínoz tovább, de nem, visszakerülök, és csak hevesebb lesz, hangom pedig megint hangosabb. Igyekszem figyelmeztetni, hogy nekem ennyi, hogy nem tudom ezt tovább csinálni anélkül, hogy elmennék ajkai közt, de nem enged. Még hevesebb, és ahogy tekintetét az enyémbe vési elengedem magam, már nem tartok vissza semmit. Hangosan nyögök fel, ujjaim a hajába siklanak, és erősen megmarkolom vizes tincseit, a csípőm pedig akaratlanul mozdul előre, ahogy ajkai közé élvezek. Teljesen elfog a remegés, a lábam alig tart meg, kezem is remeg a hajában, és csak egy rekedt sóhajt engedek el. - Most... most már megcsókolhatlak? - igen erre vágyok most, gyenge vagyok, de megakarom csókolni, mert végig erre is vágytam. Félek, hogy ezt nem szabad, hogy nem kellene, de akarom, ajkai csábítóak, és bódítóan finomak, ezért is van rá most hatalmas szükségem.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

El sem tudom mondani, hogy mennyire nem számítottam erre a ma reggel utám, illetve már a tegnap reggel után. Itthagyott, én elengedtem és azt hittem, hogy ezzel megpecsételtem a sorsunkat, és féltem, nagyon féltem, hogy tényleg elvesztem, hogy nekünk egy csókon kívül több nem jár. Igen féltem ettől, nagyon, egészen addig míg haza nem êrt, nem estünk egymásnak, és nem estünk át, azon a szakadékon, ami kellett nekünk. Ez nagyon jó, az biztos, és nagyon jó vele minden, imádom, már most, és vele akarok lenni, hosszú éjszakákon át, minden percemet vele akarom tölteni, mêg napokig, vagy akár sokkal tovább is. De ha ő nem akarja azt is megértem, ha nincs rám szüksége, csak maximum nêha egy-egy éjszakára, én azt is vállalom. Csak ne veszítsem el, nélküle nem tudok meglenni, összeroppanok. Egy szimpla porhüvely leszek, amiben nem lesz semmi, egy váz, amit lehet pakolgatni, és nem lehet vele mit tenni. Egy senki vagyok nélküle, de nem merem elmondani neki, elijeszteném vele, ebben biztos vagyok, úgyhogy a számra ülök, azzal teszek csak jót.
Megint akarok őt, hangot is adok neki, mert tudnia kell, sőt tennie is kell valamit, hogy ez menjen. Egyedül képtelen vagyok rá, persze érte megpróbálnám azt is. Mondjuk én inkább a szavaimmal akarom rávezetni a dolgokra, de az biztos, hogy most én is érezni akarom a bőrêt ujjaim, és ajkaim alatt. Tudni akarom milyen íze van, és ezért tenni is fogok. Csak ahhoz minden bátorságomat össze kell szednem, hogy elkaphassam. Igen a nőknél alap volt, hogy mindig én kezdtem, na de, nála nem tudom. Ő egy külön fogalom, és nem csak azért, mert férfiból van, hanem, mert ha eddig egy kicsit is irányítottam, olyan fura lett, ezért is maradok meg ezzel magamnak.
Derekam kezdi simogatni, nagyon jól esik, azt akarom, hogy folytassa, és még közelebb legyek hozzá, hogy ne eressen el, hogy soha többet ne szabadulhassak tőle. Egyszerűen ez minden vágyam, ennél többet nem is kívánhatnék, mert nem akarok. Érezni akarom, minden kis porcikáját, ahogy ölel, és csókol. De ez kimarad, és a fenekembe markol helyette, ami rohadt jól esik, aztán poénkodni kezdünk azzal, hogy a fenekem a gyengéje. Vagyis én nem poénkodon, teljesen komolyan gondolom, hogy elszórakoznék a fenekemmel és vele, mindig az orra alá fogon dörgölni, hogy nekem ilyenem van, de azt tudja, hogy csakis ő nyúlhat hozzá. Nem akarom, hogy rajta kívül más is érintse, hacsak nem muszáj, mondjuk egy fotózáson. Volt már olyan, de ott nem keltett bennem semmilyen êrzést, viszont, ha ő fogja én merevedni kezdek, meg sem kell markolnia, az csak egy plusz jó érzés, amit szeretek. Válasza megmosolyogtat, pont egy ilyen választ vártam tőle, nem is ő lenne, ha nem ezt mondta volna. - Állok elébe. - vigyorgok rá, mert teljesen komolyan gondolom, hohy bármit vállalok. Azt is, hogyha egy ünnepség kellős közepén kap el, és csap az asztalra, hogy megdugjon. Bármit vállalok  amíg vele lehetek, amíg kiélvezhetem, hogy van nekem, hogy nem dob el. Szeretni akarom, és szeretem is, csak nem tudom ezt, hogy tegyem úgy, hogy ne vegye észre, de mégis érezze. Lehet ilyet egyáltalán? Bár... nem hiszem, hogy olyan buta lenne, hogy nem tűnne fel neki, ha már érzi... olyan választ adok neki, amiből tudhatja, hogy a fenekem csak az övé, hogy azt akarom, hogy ő érintse, hogy csakis ő tegye ezt, az már más kérdés, hogy ő mit szeretne ezzel kezdeni. De az arcán úgy látom, hogy tetszik neki, aminek örülök, mert szeretném, hogyha így is akarna. A nyakamnak esik, szívja, csókolja, amiben teljesen elveszek, annyira csodálatos, ahogy nedves ajkai a nyakamat érik. Hirtelen szakad meg ez a kontaktus, de aztán csodálatos íriszeit tudom nézni, csak sajnos nem elég ideig, mert nagyon hamar elkapja a fejét, térdelésbe kerül, és már ajkai közt vagyok. Ezt is hihetetlenül jól csinálja, és belőlem egy jó ideig semmi sem szakad fel, mert igyekszem visszafogni magam, de annyira jól csinálja, hogy hamarosan nem tudom visszafogni magam. Egyetlen halk nyögésem is kétszer olyan hangosnak hat, a kis zárt hely miatt, de épp ezért forróbb a hangulat, amire a víz még egy lapáttal rátesz. Hajába futtatom ujjaimat, űgy élvezem a kényeztetést, ami kezd az örületbe kergetni, de aztán kicsúsztat ajkai közül. Kezdenék örülni, hogy ennyi volt, de persze nem, csak kínoz nyelvével, majd mêg erősebben szop. Most már hangos vagyok, egészen, de ajkamba harapok, hogy csendesebb legyek, hogy feltörő nyögéseimet magamban tartsam, de nem megy rendessn, viszont nagyon közel vagyok. - Kérlek Brian.... így el... elfogok... - nem tudom, hogy rekedt akadozó szavaim eléggé jelzik-e, hogy tényleg rohadt közel vagyok. Nem tudom miért ilyen tökéletes, hogy miért képes ekkora vágyat lobbantani bennem, de szeretem amit kivált belőlem. És őt is szeretem, nagyon szeretem, és ebbe fogok belebolondulni.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Ez az éjszaka, ês már hajnal, ennél jobb nem is lehetne, mert itt vagyunk, együtt, ketten, és énnnem akarok elrontani. Tudom, hogy meg tudnám, tenni, hogy kêpes lennék olyat mondani, amivel ezt mind tönkreteszem, de nem akarom megtenni. Nem akarom most elveszteni ezt vele, még akarom, nagyon akarom, és ezt valahogy a tudtára is kellene adnom, csak nem tudom, hogy. Hamarosan elutazom, nem tudom velem jön, vagy sem, de nem most akarom megkérdezni. Összezavar ez a helyzet, nem tudom mit kellene mondanom, vagy tennem, annyit tudok biztosan, hogy nekem nost még kell. Mondjuk nem csak most, a mai éjszakán kívül máskor is akarom őt. Nem tudom ezzel ő, hogy van, de nekem itt és most, már felébredt a vágyam, ami nem enged szabadulni, csak visít a testemmel együtt, hogy most, még egyszer, kérlek... de még tartom magam, nem fogok könyörögni, vagyis még nem fogok könyörögni, lehet a mai nap még erre is sor fog kerülni, ha annyira baszott tökéletes lesz, mint amilyen korábban volt. Mondjuk... ő mindig tökéletes, nem kell semmit sem tennie, hacsak rám mosolyog, már eldobom magam előtte, amolyan a testem készen áll dologgal, bár lehet csak kiröhögne és ott hagyna. Na mindegy...
- Ennek nagyon örülök. - nem tudom, hogy pontosan miért mondja. Leher csak még párszor megakar dugni, vagy valami ilyesmi, bár nekem ez több volt, sokkal több, és nagyon jó volt, szívesen folytatnám, míg ki nem fekszünk utána hulla fáradtan. Igen... erre vágyom, nagyon jó is lenne, csak nem tudom, hogy mondhatnám el neki, hogy ez az éjszaka nyomot hagyott bennem, hogy ezt képtelen leszek valaha is elfelejteni. Ahhoz túlságosan is jó élmény volt, hogy ezt egy szimpla kávé mellett el is felejtsem pillanatok alatt. Az nem menne. Viszont ő erre most rá is tesz egy lapátal, mert derekam kényezteti gyengéden, és csak közelebb vonom, hogy érinthessem, hogy érezhessem, mert egyszerűen nem akarom, hogy akármennyi távolsáh is legyen köztünk. Persze a drága ezt is kihasználja, mert a fenekembe markol, ami nagyon jól esik, ezért is nyögök némán. Kicsit nevetek a válasza hallatán, de most ezzel egy kicsit húzom még. - Dehogynem. Már elképzeltem, hogy amikor nem figyelsz, mindig neked nyomom a fenekem, a legérzékenyebb pontokon... - kezdem magyarázni, és belegondolva nagyon tetszik az ötlet, biztos vagyok benne, hogy a legfurcsább helyzetekben fogom ezt felhasználni. Csakhogy kicsit kínozzam ezt meg fogom tenni, de egyszer biztosan vissza fog vágni, vagy csak leteper... hmm, az se lenne rossz. De most is kínoz, ahogy a fülemmel szórakozik, mert végig bizsereg az egész testem. - Maradj is, nem akarom másnak átadni a helyed. - azt hiszem ez egy újabb kis sejtetés arra, hogy többet akarok, többször, de lehet fel kellene hagynom az ilyenekkel, mert aztán megint baj lesz belőle. Közel von, én meg engedelmesen simulok hozzá, élvezem a közelségét, nem akarok már ennél messzebb lenni, ezaz egy biztos már az életemben. Mellkasán simítok végig, azt akarom, hogy csókoljon, érezni akarom minden kis centijét, mert az őrületbe kerget a csókjaival, csak húznám, vonnám, mert szívása nyomot fog hagyni. Meg fog látszani a konferencián is, de én büszke leszek rá, nem fogom elfedni, és igazából azt is simán elmondanám, hogy ki miatt van, de attól félek még, szóval ezt megtartom magamnak. Ellök magától, én pedig meglepetten pislogok csak, arckifejezése egy kis értelnezésre szorul ez nekem, de nem kérdezek, inkább várok arra, hogy megmutassa. Amit tesz megdöbbent, mert hirtelen térdel le elém, nekem a lélegzetem is bent ragad, mikor ajkai közé kerülök. Fejem hátravetve nyögök fel, mert szívása és simogatása együtt annyira tökéletes, imádom, már most, amit velem tesz. Egy kis káromkodás szalad ki ajkaimon, és tarkójára csúsztatom a kezem. Nem mozgatom a fejét, csak kapaszkodnom kell valamiben, mert lábaim is remegnek, annyira tökéletes. Csak ezzel rohadtul kínoz, és túl jó, de ezt még nem mondom, mindent a maga idejében.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Szörnyű ez a tudatlanság, hogy nem tudom mi van, meg, hogy van. Nem akarom, hogy csak ennyi legyen, de kihasznált sem akarok lenni, de ha neki csak párszor kellenék még a szexre én belemennek, csak azért, hogy vele lehessek, mert akkor fontosnak érezném magam mellette. Persze, rosszul esne, hogy csak erre akar, de nekem az is tökéletes lenne vele. Van egy olyan érzésem, hogy nem szeret engem, vagyis nem lehet szerelmes belém, ahhoz én nem vagyok elég, nem vagyok a szerelmére méltó, de én akkor is szeretem. Szerintem ezt soha nem merném bevallani neki, hogy ennyire fontos nekem, és nem azért mert nem bízok benne, mert félek, hogy kihasználná. Csak azért nem, nert attól félek, hogy akkor elvesztem őt, hogy magamra hagy, mert rájön, hogy nekem ez a kis dugás már nem elêg. Lehet ha ezt tudná megijedne, hogy nem vagyok normális, hogy nem kellene velem beszélnie, mert én csak ráakaszkodom, mikor neki csak egy kis szórakozás kell. Istenem, ilyen idióta gondolatok is csak az én fejemben kavaroghatnak, szerintem neki most semmi ilyesmi nem jár a fejében, bár nagyon sok mindent megadnék, ha kost tudhatnám mite gondol. Ha ugyanezen agyalna, mint én, akkor elnondanám neki, hogy mennyire többet jelent nekem, de most nem merem. Így nem.
Hihetetlen hamar jutunk be a fürdőszobába, oda ahonnan indultunk. Komolyan mostantól bármikor bejövök ide, ő fog az eszembe jutni, és, hogy mennyire hevesen csókolt meg... oké, most már merevedés nélkül nem fog menni a zuhanyzás, mert elêg csak a csókjára gondolnom, már elindul arra a véráramlás, sokkal gyorsabban, mint kellene. Bent vagyunk, végre mindketten, de a kezem nem ereszti, nem akarom, hogy eleressze, mert legalább van köztünk egy kis kontaktus, amit nem szívesen szakítok meg.
- Nem kell, nem akarok ennél messzebb lenni tőled. - ez szinte felér egy vallomással, tudom, de nem érdekel, tudhatja, hogy nagyon szeretek vele lenni, közel hozzá, mert olyan finom illata van, és annyira meleg a bőre, szinte engem is melegít. Közelebb mozdul, cirógatása nagyon jól esik, és nem tudom megállni, hogy ne nyúljak felé, és öleljem magamhoz, ahogy tudom. Dereka puha bőrét kezdem simogatni gyengéden, kiélvezve, hogy ennyire közel van, és még a fejem is neki döntöm, olyan jó, nyugodtan nekidőlni, bár azért nem vagyok teljesen nyugodt, mert félek attól, hogy neki ez sok, és ő ezt nem akarja, viszont nem tol el magától, amit egész jó jelnek veszek. Istenemre mondom, hogy nem tudom mi van velünk, de annyira jó most ez így, viszont ő húzza az agyamat és a fenekembe markol, mire kicsit megugorva felnyögök, és a hangom felerősíti a zárt tér. Egész testem végig bizsereg, ahogy a fülembe suttog, annyira rohadt szexi hangja van. Egyszerűen imádom. - Ezt mêg fel fogom használni ellened. - elmosolyodok, de ezt nem igazán láthatja, mert nyelvével érint, és arcélemet is kitünteni a figyelmével. - De tudd, hogy te meg a fenekem gyengéje vagy. - suttogom halkan, egy néma sóhaj előtt, mert hirtelen szembe találom magam vele, és kedvem támad megcsókolni, de elgyengülök attól, ahogy a tarkóm cirógatja, és magához húz. Éledezik újra, êrzem, főleg mert én is kezdek, annyira beindító vele lenni a zuhany alatt, egy olyan menet után amit átéltünk. De még itt sem hagy, nem engedi, hogy csak nézhessem szép szemeit, neeem. Neki ez nem elég. Nyakamhoz hajol, és szívni kezdi, és csak a gondolat, hogy ott lesz egy nyom tőle... valami, ami rá fog emlékeztetni... rohadt jól hangzik, és akaratlanul már megint felnyögök, de a hajába is túrok, igyekszem ezzel jelezni, hogy csinálja csak. Az sem zavar, ha az egész nyakam lila foltos lesz. - Ezzel fogsz kikészíteni. - harapok ajkamba, mellkasán simítok végig. Azt akarom, hogy megcsókoljon, mert ha nem teszi meg hamarosan, ên fogom megtenni, mert nekem arra van szükségem most.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Nem tudom mit érzek iránta, illetve van egy nagyon erős sejtésem, mert van egy ötletem, ez egy valamihez hasonlít, egyetlen érzéshez, amit eddig valaha is éreztem, de ez nem ugyanaz. Az egy lány, puha érzés volt, amibe belesüppedtem, és boldog votam. Vagyis nem boldog, inkább elégedettnek mondanám magam, mert boldognak, boldog voltam, de nem annyira, mint amennyire lehettem volna. Azért mondom, hogy elégedett, mert akkor, abban az időszakban nekem arra volt szükségem, hogy nyugodt lehessek, az életem is az volt, kiegyensúlyozott. Akkor szerelmes voltam, azt hittem, hogy olyat soha többet nem fogok érezni, és olyat nem is éreztem ilyet azóta sem. De az teljesen igaz, hogy szerelmes vagyok, de ez egészen más. Ez heves és vad, és nem akarok elkényelmesedni benne, égek tőle, ez az, ami rohadtul jó. Nem kielégítő, ez sokkal több annál, és minden érzésem csak hevesebb és hevesebb lesz, minden pillanatban. Egyszerűen nem tudok enélkül az êrzés nêlkül lenni már, nekem erre hatalmas szükségem van. Tudom, hogy szeretem, belé zúgtam, de nem mondhatom el neki, nem tudnám rendesen szavakba foglalni, mert ez nem az a fajta, mint amiről mindenki álmodik. Nem érzek pillangókat a gyomromban, egy egész állatkert van ott, amivel nem tudok mit kezdeni. Nem vágyok romantikázásra, arra, hogy regényekben mondja el, hogy mit érez irántam, vagy ilyenek. Csak arra vágyok, hogy tudjam, hogy mit êrez irántam, mert most itt nem tudom, hogy mi lesz. Hiszen ennyire közel sem voltam még hozzá, nem éreztem bőre melegét, nem is érinthettem. Vagyis de, megérinthettem, de az nem ilyen volt, akkor az csak haver formában volt, vagyis igyekeztem, hogy csak az legyen, erre most... olyan intim helyzetben vagyunk, amit nem akarok megszakítani, csak ki akarom élvezni minden rezzenésêt, minden kis hangját. Komolyan engem most azt sem érdekelne, ha én nem élveznék el, ha csak neki lenne jó, mert nekem az a fontos, csakis az, hogy neki tökéletes legyen minden. Tudom furcsa lehet, de ez így van, ezen nem tudok, de nem is akarok változtatni. Nem abban bizonyosodik meg, hogy szeretem, hogy meghagyom neki, az utolsó kekszet. Hanem, hogy csak neki akarok élvezetet az csak plusz jó, ha nekem is az.
Mellém fekszik, én pedig már azonnal hiányolom azt, hogy teste hozzám préselődjön, mert magamhoz akarom ölelni. Azt akarom, hogy ő is öleljen, és ne akarjon elengedni, hogy az egész éjszakát a karjai közt tölthessem, de nem megy. Nem merem megérinteni, nem tudok mit mondani, ezért is mondok egy hatalmas marhaságot, hogy ez csak egy dugás, pedig rohadtul nem az volt nekem, de bepánikoltam, és nen mertem azt mondani, hogy életem legjobb szeretkezése. Mintha ez rosszul esett volna neki, úgy ül fel az ágyon, én pedig próbálom azzal kifejezni, hogy ez nekem nem az volr, hogy végig cirógatom gerince vonalát, de ez mintha nem lenne jó neki feláll. De az ötlete tetszik, így remegésemen eluralkodva pattanok fel, hogy mehessünk végre.
Elindulok vele, kezét muszáj megfognom, ahogy szinte kiszáguldok vele, már nagyon vele akarok zuhanyozni, mert annyiszor álmodtam már erről, hogy nem tudok várni. Azt akarom, hogy vizes teste az enyémnek nyomódjon, érezzem minden kis centijét. Ahw, annyira jó lenne. Az ajtó csukódik, nem ijeszt meg a dolog, vagy ilyenek, csak meglep, hiszen nincs itt senki, csak mi, de nem zavar, viszont az én drágám előbb lép be a zuhanykabinba én pedig már megyek is utána ahogy húz, a kabin pedig záródik. Kis helyen vagyunk, nehezen kapok olyan levegőt, aminek nincs köze hozzá de nem zavar.
- Tőled sohasem akarnék elszökni. - mosolygok rá, ahogy egyre közelebb kerül hozzám, de aztán csak a csapot nyitja meg én viszont megakarom csókolni, de nem merem megtenni. Félek, hogy ez tönkretesz mindent. Gerincemnél érzem, ami nagyon jól esik, így gondolkodás nélkül ölelem magamhoz , hogy még jobban érje őt is a vízsugár és teljesüljön az a másik vágyam, hogy vizesen simuljon testem az övéhez. Egy kis sóhajt eresztek ki ajkaim közül, ahogy derekát kezdem simogatni lehunyt fejjel, és fejem szinte az övének döntve. Annyira jó lenne, ha tudnám, hogy most akkor mi is van velünk, de félek, hogy az nem lenne jó, vagyis nekem nem lenne az, mert kiderülte, hogy neki ennyi vagyok.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Tudtam, hogy mi lesz ennek az estének vége, már akkor tudtam, mikor a fürdőben elmondtam, hogy a saját nememre is bukok. Oké, ez nem volt teljesen igaz, mert egy pasit sem akartam magamnak úgy igazán, de nőt sem akartam annyira, mint amennyire őt akarom. Veszettül. Ezért is vallottam, hogy valamivel bizonyítsam ezt, de mégsem mondhattam azonnal, hogy csak ő kll nekem. Egy, az nyálas lett volna. Kettő, nem biztos, hogy értékelte volna, és oda jutunk ahol most vagyunk. Tudtam, hogy karjaiban akarom végezni az estét, hogy ne is engedjen el és vele aludjak el. Vagyis teljesen az egész éjszakát vele akarom tölteni, legyünk fent akármeddig, vagy aludjunk akármeddig. Az se baj, ha nem alszunk, akkor legalább nem kell olyan hamar búcsút mondanunk egymás karjainak, mert nem akarom elengedni, ez a kemény igazság. Nem azt nem akarom, hogy ő elengedjen, persze, ez is igaz, de azt sem akarom, hogy én elengedjem. Most, hogy itt van velem, egyszerűen nem tudnám elengedni, hogy aztán más karjaiban találjon jobb helyet, vagy másban a farkával. Ah szörnyű ebbe csak belegondolni is, aztán lehet, hogy csak én vagyok ennyire oda, ő már arról agyal, hogy miután megkapott elenged, de reménykedem abban, hogy nem így van. De ha mégis, akkor még párszor megkapom, legfeljebb elrejtem a nyamvadt érzéseimet.
A fürdő után a nappaliban vagyok falhoz nyomva, majd egy kicsit ő is, de hamar a szobában vagyunk, aztán már egymáson az ágyon, ami, pont így tökéletes, és megint csak az, az érzés uralkodik el rajtam, hogy nem akarom, hogy más így lássa, de hamar elhessegetem, mert testem bejárja édes csókjaival. Utálom, ha kínoznak, én kínozhatok bárkit, de velem ne szórakozzanak, és ennek mutatom is jelét, és tudja, mert megkegyelmez, és végre a gumi felszenvedése után megkapom. Nem szarozik, azonnal hevesen mozog, én meg hevesen nyögök, és tudom, hogy ez már most rohadt hó nekem. Tudom azt kellene mondanom, hogy ez más, mert más is, de ezt nem mondhatom neki, mert nem tudhatom, hogy reagálna rá, mert ő nem az érzelmek embere. Biztos kiröhögne és közölné, hogy neki ebben semmi különleges nem volt, csak egy segg vagyok, amit kiélvezett. Fájna, de igaza lenne, én meg elfogadnám. De ezen agyalni egyáltalán nem tudok, mert akai a nyakamon, ujjai a farkamon, és a mozgása, minden ki hangjával együtt kikészít, arra kényszerít, hogy végig őt nézzem, és hangjaim is felszabaduljanak, hogy ne tudjak semmit sem magamban tartani. Ez élvezetemre is igaz, mert amint ő eljut oda, én is átesek a határon, és ujjai közé, illetve saját alhasamra élvezek. Játszik viszont ajkaimmal, de nekem ez nem elég, így amint meg is csókol magamhoz ölelem. Elterül, ami engem egyáltalán nem zavar, sőt tetszik, nagyon, és csak szemeit vizslatom, mikor elszakad. Lélegzetem egyesülés az övével, majd mosolyra húzom ajkaimat szavai után. - De te dugtál, és nekem tökéletes volt. - nem állt szándékomban kimondani, de megtettem, viszont nem zavar, hiszen jobb, ha Ő maga is tudja, hogy nekem milyen volt ez most. Viszont amiket ő mond... fájnak talán egy kicsit, mert baszásnak nevezi, de én meg dugásnak mondtam, szóval lehet kvittek vagyunk. - Saját érdemed, te voltál jó. - mosolygok rá, és végigfuttatom ujjam gerince vonalán, amíg ő még ül, de aztán feláll, én pedig elgondolkozva figyelem őt. Először mondanák valamit, de aztán folytatja én meg elvigyorodok. - Természetesen. - pattanok fel, bár testemben még mindig él a remegés, uralkodom magamon, hogy ne boruljak fel, vagy épp ugorjak Brian nyakába és úgy csókoljam meg, mert szerintem bele is halna, durva egy súlyom van. Viszont kezét megfogva rángatom most én el a fürdőbe őt, mert az előbb ő rángatott, csapott, oda ahova akart, most legalább az elsőt ki akarom használni. Rosszabb vagyok, mint egy szerelemes tizenéves kislány, ami azért elég gáz, de nem érdekel, boldog vagyok vele, nagyon. Ilyenkor semmi más nincs, csak mi ketten.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Valahogy nem tudom elhinni, hogy tényleg itt vagyunk, hogy itt állok a szobájában, vele szemben, de még nem csinálunk semmit, csak azon mélázok, hogy mi lett volna, ha ez előbb megtörténik. Min változtatott volna, és mennyiben. Nem tudom, komolyan, de az biztos, hogy nagyon akarom őt, hogy elengedje magát, hogy rám vesse magát, és úgy megdugjon, mint még soha. Igen, ez kell nekem, hogy maradandó emlék legyen ez nekem, de én is maradandó emlék akarok lenni neki, nem valami olyan, amit úgyis hamar elfelejt. Nem, nekem az kell, hogy akkor is rám gondoljon, mikor másba dugja a farkát. Semmi mást nem akarok rajta kívül, csak ezt az aprócska dolgot. De ennek ára is van, tudom, és megszakítja ezt a nagyon filozófikus gondolatmenetemet Brian, ahogy felém közelít, én pedig már a karjaiba is olvadok szinte, mikor átölel. Tudom, hogy ez nem valami férfias, de most ez egyáltalán nem érdekel, ma teljesen l vagyok tájolódva mindentől, ami férfias lehetne, mert csak azt akarom, hogy irányítva legyek, pakolgatva, és jól megbaszva. Ez talán bűn lenne? Nem lenne szabad ennyire kiszolgáltatnom magam neki? Nem tudom, de nem érdekel, egyszerűen csak ezt akarom, őt akarom, úgy ahogy van. Mintha ezt mind megérezné megfog és az ágyra lök, pillanatok alatt már fölöttem is van, én pedig csak figyelem nagy szemekkel, míg kényeztetni nem kezdi testemet, mert nagyon jól esik, hangot is adok neki, hogy tudja nem akarom, hogy abbahagyja, azt akarom, hogy folytassa, bár az igazat megvallva őt sokkal jobban akarom. Ezért is jelzem neki, mikor már a kis tasakot előszedi, hogy jó lenne ha használná is, mert csak itt kínoz engem azzal, hogy látom meztelenül, érzem teste melegét, minden kis rezdülését, ami rám is kihat, és egyre jobban vágyok rá, de csak ajkait kapom meg. Szerencsére megkegyelmez rajtam, vagy ilyenek, mert a gumit felhúzza szépen magára, és minden gondolkodás nélkül belém nyomja magát, de nem érdekes, annyira nem fáj, mint gondoltam, sőt, nagyon hamar szuper érzés lesz, és csak élvezni tudom. Próbálok hangomon uralkodni, hogy ne csak nyögjek alatta, mint egy rossz pornóban, vagy, mint egy csaj, én az akarok lenni, akinél szenvednie kell azért, hogy hangot haljon tőle, de akármennyire is akarom, ez nem megy nekem, és csak hangosan nyögök. Komolyan fogathatnánk pornót is. Testemet egyfajta kellemesen vad bizsergés járja át, mindenhol, semmit sem hagy ki, még a lábujjaim is meg-meg mozdulnak, annyira erősen érzem, de ez mind semmi ahhoz képest, amit minden tempóváltásánál érzek. Már az elején keményen dugott, de egyre keményebb lett, és egyre inkább élvezem, főleg, hogy keze sem hagy nyugodni. A neve kiszakad ajkaimon, mire azonnal befogja ajkaimat csókjával, így kettőnk sóhajai, nyögései, és talán még morranásai is teljesen egybeolvadnak, és nem tudom megmondani kitől, mi jött, de nem is érdekel, csak akarom még és még érezni. Elszakad ajkaimtól, így nyögéseim szabadok, de valahogy minden hang bent akad, mikor a tarkómba mar, mert talán ez az, ami hirtelen átlendít a határon, de itt már a hang egy fojtott nyögésben szabadul ki ajkaimon, és elélvezek, míg érzem, hogy ő is benne, bár az óvszer ugye, mindent felfog. Kicsit hiányzik az a forró, bizsergető érzés, ahogy kitölt élvezetének gyümölcsével, de ez így is tökéletes. Annyira, hogy meg sem tudnék szólalni, csak nyöszörgök, mikor kihúzza magát. Gondolkozom, hogy mit mondhatnék vagy tehetnék, de nagyot nyelek, mikor ujjbegyét érzem ajkamon. Ajkait is hamar megkapom, és akkor veszek erőt, mert viszonozom, és magamhoz is húzom, úgy, hogy teljesen elterpeszkedhessen rajtam, ha szeretne, de én magamhoz is ölelem. Igyekszem elég szorosan tenni, de egyszerűen nem megy, mert minden tagom reszket, most össze is kenem magunkat, de ez már részletkérdés, csak kiélvezem, hogy ilyen közel van. - Ha szabad ilyet mondanom, ez volt életem legjobb dugása. - teljesen kiver a víz, és szinte ki vagyok ütve, annyira legyengültem, de nem bántam meg semmit. Csak azt, hogy ezt eddig nem csináltuk korábban, mert valami eszméletélen jó volt.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Az az egy szó, ami elhagyja ajkait végigbizsergeti egész testemet, füleimtől indulva és férfiasságomon áll meg, mert rohadtul beindító, nem azért amit mond. Hanem, ahogy mondja, az valahogy beindítja minden érzékemet, és már nem tudok gondolkozni. Egyszerűen teljesen összezavarta a fejemet, nem tudok tisztán gondolkozni, nem tudom helyre rakni magamat, csak némán könyörgök, hogy tegyen már magáéva, nem bírom én ezt a várakozást, nem megy ez nekem, pedig jó lenne. Követem tekintetét, ami rólam a mosógépre kalandozik, és elmosolyodok, mert bennem is megfordult már párszor, hogy itt is milyen jó lehet, a zuhanykabinnnak nyomva, a mosógépen ülve, vagy csak szimplán a falnak nyomva. Sok a forgatókönyv erre az esetre és nagyon jó lenne kipróbálni mindet, de most nem akarok szórakozni, kísérletezgetni ezzel, mert ha megkapom most, akkor lesz mêg rá lehetőségünk máskor is, biztos vagyok benne, hogy egyszeri alkalom nem fog enyhíteni ezen a hatalmas vágyon, ami teljesen elurakodott már rajtam.
Nagyon szépen visszafogja magát, én is azt teszem, mert nem akarom azonnal leteperni, pedig nagyon akarom, de ezt még nem akarom elrontani. Nem hiszem el, hogy itt vagyunk, annyi vágyódás után itt vagyunk. Senki sem tudja hányszor képzeltem el, ahogy magához ölelve nekem nyomja magát, vagy, hogy zuhanyzás közben egész testét lefedi a víz, és csak folyik le lassan róla... komolyan vágytam rá, jobban, mint bárkire, és nem egyszer nyúltam magamhoz azzal a gondolattal, hogy ő teszi, hogy az ő keze mozog rajtam, én meg a nevét nyögöm. Ezután jöttek azok a gondolatok, hogy mennyire lehet édesek ajkai, és fürge nyelve. Erre ugrik csak be a reggel, hogy mennyire intenzív volt, és azt hiszem életem legtökéletesebb első csókja, és már nem is zavar, hogy azután elment. Most itt vagyunk, mindketten  és csak arra várok, hogy végre nekem essen, csak sajnos én így nem tudom sokáig nézni, mert rohadtul zavarba jövök. Az, hogy elfordulok megindít benne valamit, mert hamar érzem, ahogy nekem nyomódik hátulról, és kezei megindulnak a mellkasomon, illetve a farkamon is. Nem tudja ezzel mit ér el, de, hogy megmutassam neki megmozgatom magam neki, hogy közelebb lehessek. Nyögést csalok ki belőle, a fülem mellett ez olyan rohadtul beindító, de én is csak nyögni tudok, mert erősen belémmarkol, és még merevebb leszek, márha lehetek ennél jobban az.
Nagyon hamar kerülök alá, de egyáltalán nem zavar, egyszerűen csak élvezem a pillanatot, ahogy testem minden kis pontomat, de ez valahogy engem kikészít. Jól esik, de most rohadtul vágyom rá, nem akarom, hogy kínozzon, már teljesen kész vagyok. Bizsereg minden részem, az izgalomtól remegés is vêgigfut testemen. Bűvkörébe kerülök sóhajtva, ahogy farkamba csókol, és most már nagyon akarom, de ő csak fölém mászva elnyúl a gumiért. Meglep, hogy olyan közel van, és ennek hangot is adok, de a válasza tetszik, nagyon is, így nem ragozom tovább ezt a dolgot, értelme sem lenne, csak azt akarom, hogy használja is végre, amire van. Csókolni akarom, míg ő végre belekezd, de mintha még kínozni akarna, mintha tetszene neki, hogy szenvedek alatta, vergődök, de még ez is tetszik, mert vele teszem. Mindent amit vele csinálok jó, ha össze is veszünk annak is jó vége lesz, ez valahogy belénk van kódolva, mintha nekem teremtették volna, hogy vele szenvedjek, és más ne kerüljön a képbe. De annyira szenvedek, hogy nekinyomom a férfiasságom, hogy most már lépjen, mert szét fogok szakadni. Megteszi, mert elhajolva felhelyezi magára a gumit, és már bennem is van. Nagyon szar eleinte, de ezt megértem, nem vagyok még hozzászokva ehhez, én szoktam a nőkbe dugni, nem ők belém. Most meg... feszít, szisszenek is párszor, de nagyon hamar elmúlik, és már csak nyögök és sóhajtok alatta, figyelve, ahogy ő belekapaszkodik a fejtámlába. Eszméletlen, hogy milyen tempót tud diktálni, én csak nyögök, de aztán magamhoz is húzom, szorosan, mert ajkát akarom harapni, tépni és húzni, farkam nekinyomva. Nem tudom sokáig kiélvezni ezt a dolgot, nert helyezkedik, és már bele is passzíroz a matracba, viszont ajkai ezt feledtetik velem. Kezem lejjebb csúszik, egészen fenekéig, amibe belemarkolok, hogy ösztönözzem arra, hogy legyen gyorsabb, mert férfiasságom kényeztetésével és a lökéseivel, hamarosan a véghez taszít. Nem csak a markolással jelzem, hanem azzal is, hogy nyögök, eleinte csak értelmetlen dolgokat, aztán már a nevét is. Hangos vagyok, de szarok rá, tudja csak nyugodtan mindenki, hogy nekem kivel olyan kibaszott jó.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

El sem lehet képzelni, hogy ez milyen érzés. Hogy mikor az, akit a legjobban kíván az ember, az a szemedbe nézve közli, hogy akar têged, és, hogy mennyire dögös vagy. Sosem hittem voltna, hogy ezeket a szavakat fogom hallani, ahogy elhagyják Brian ajkait, ráadásul, hogy nekem mondja, mikor annyi nőt megkaphatna. Elêg csak a kisfiús mosolya és a hölgyek bugyija már lent is van, és ami a leggázabb, hogy az én alsóm is lejjebb csúszik, de csak akkor esik le, mikor már meg is szólal. - Hát... itt van rá a remek alkalom. - ajkamba harapok, mert már a gondolat is beindít, és igen, nagyon akarom ezt, nagyon akarom őt, mindenhogy. Az övé vagyok, tegyen velem, amit csak szeretne, nem fogok menekülni, soha többé.
A fürdőben kezdjük felfalni egymást, hevesen, de az biztos, hogyha ennél is hevesebbek lennénk, már a fürdőszoba falát is kidöntöttük volna, annyira próbált beleépíteni Brian. Nem zavar, egyáltan nem, sőt nagyon jól esik, hogy ő irányít mindent, én nekem pedig csak élveznem kell. Mélyülnek a dolgok, ahogy én elmélyülök a falban, de aztán megyünk is tovább, pedig azt hittem, hogy fürdeni akar, felmelegedni, de én mondtam, hogy jobb ötletem van. Ez most nem pont az amkre gondoltam, de nem érdekel, ez is jó, talán még ki is melegedünk benne, annyira, amennyire csak lehet. A folyosón megpróbálkozom azzal, hogy megmutassam neki mit is akarok, de neki nem úgy tűnik, hogy bejön. Mindig azt hittem, hogy a pasiknál nehêz kitalálni, hogy ki is irányítsa a másikat, de én szimplán átadom neki, mert nem akarok vezetni, nekem az a jó, ha ő vezet, ha ő pakolgat, és mutatja, hogy mit tegyek. Mintha a gondolataimban olvasna már húz is a szobája felé, és ez a táv, mosz hosszabbnak tűnik, mint valaha, de nem érdekel, csak jussunk be. Ennek persze eleget is tesz és máris bent találom magam, nem sokra tőle, de egy ideig, csak nézzük a másikat. Bevallom eleinte nem jövök zavarba, iszom a látványát, mert nála tökéletesebb embert még nem láttam, nekem úgy tetszik, ahogy van. Csak ez a kölcsönös egymást bámulás egyre inkább beindít, aztán pedig  zavarba hoz, hogy ennyire rá akarom vetni magam, de inkább várok rá. És azt hiszem ezt jól teszem, mert mögém kerül, fenekemnél érzem erekcióját, ami tompa zihálásnék szabadul útjára, de hamar hangosabb és sokkal inkább sóhaj lesz belőle a csókok, és a simogatás hatására, mert nagyon jól esik, ezért jobban nekitolom fenekem, kicsit mozgatom is, hogy érezze mit szeretnék. Nem tudom mikor, de egyik pillanatról a másikra kerülök vele szembe, azt a levegőt szívom be, amit ő kiereszt, mert ajkaink annyira közel vannak, és férfiassága is az enyémet érinti, mire odapillantok, de aztán már az ágyon is vagyok Brian alatt. Nem bánom ezt, mert hamar megkapom ajkait, amikkel ostromol, nyelve átveszi az uralmat az én számban is, viszont ez megint nem tart valami sokáig, mert akkor a nyakamat, a mellkasomat és köldökömet is kényezteti. Nem mondom, hogy nem örülök ennyi törödésnek, de mikor már a nyelve találkozik férfiasságommal, kicsapja a biztosítékot, és nyögve emelem csak csípőmet. Hagyom, hogy kutakodjon, szememet le sem veszem, kezem is csak gyengéden cirógatja oldalát, míg meg nem találja amit keresett.
A magyarázatára elmosolyodok, mert eszes, hogy előre készült, bár én reménykedni sem mertem ebben, de nem baj. Kell egy okos is, aki úgy tűnik, hogy ő lesz ebben a kapcsolatban. Kapcsolatban? Ezt nár lehet annak nevezni? Férfiasságom megint neki nyomom, hogy tudja mennyire akarom, és emiatt mintha kattanna benne valami elnyúl a gumiért. Elértem amkt akartam volna, hogy most azonnal basszon meg, könyörtelenül, és ne álljon meg, míg mindketten ki nem elégülünk. Ajkamba harapva figyelem, ahogy lábaim közt térdel, és az óvszerrel szórakozik, és kedvem támad nevetni, de visszafogom. Nem azért, mert szerencsétlenkedik, vagy ilyenek, -nagyon is rutinosan csinálja- hanem azért, mert nem hittem volna, hogy valaha is eljutunk ide, de ténylegy mert egyszerűen ez volt minden vágyam és ezek után jöhet bármi már nem érdekel. Megemelem alfelem, mikor megfogja a csípőmet és mikor hirtelen magamban érzem egy pillanatra mêg levegőt sem kapok, főleg mert nem áll meg azonnal mozogni kezd. Nem fáj, inkább feszít, és először rohadt kényelmetlen, ezért is csak egy-egy szisszenés hagyja el ajkaimat, de ahogy változik a tempó, úgy lesz egyre jobb ês jobb az érzés és már zihálok, nyögök, minden logika nélkül. Az eszem már elvesztettem és lapockáinál fogva közelebb vonom magamhoz, hogy mikor mozog férfiasságom alhasának dörzsölődhessen, és azt is kihasználom, hogy ajkai közel vannak, mert alsó ajkát megharapom.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Akárki, akármit is mond, ez egy elég vicces helyzet, hiszen én itt bámulom hatalmas szemekkel, mert nem tudom mêg felfogni a történteket. Mindketten vágytunk a másikra, csak bénák voltunk, és nem léptünk, arra vártunk, hogy a másik tegye meg a kezdő dolgokat, amivel semmire sem mentünk. Azt értük el vele, hogy félreérthető dolgokat csapkodtunk a másik fejéhez, mire ő kifakadt, és időnk volt agyalni. Örülök, hogy ez így sikerült, nem tudom miért, de ha ez most nem lett volna, most nem lennénk itt, és nem mondanánk egymásnak, hogy mennyire dögös. A válaszára fejet ingatok, mert nem így van. - Dehogy! Te még leharcoltan is dögös vagy. - komolyan gondolok, de mosolygok rá, mert igen, kissé leharcolt, és mikor megláttam elszörnyedtem egy kicsit. De nem azért, mert annyira szörnyű, csak nem láttam még ilyen állapotban, ami megijesztett. De most már nem aggódom annyira miatta, mert tiszta vizet öntöttünk végre a pohárba, és már nem érzem magam annyira szemétnek, mint eddig. Nem hittem volna, hogy valaha is igaz lenne, hogy szeretne engem, vagy akarna, vagy bármi más. Nem érzem magam elégnek, hozzá valónak... mert szerintem mást jobban érdemelne, de az biztos  hogy soha senki sem fog akkora szenvedéllyel égni érte, mint én, az csakis én vagyok.
A fürőben végre eljutunk oda, hogy egymásnak esünk, vagyis ő esik nekem, de nem bánom, falom ajkait hevesen, oldalába is marok miután máe a felsőm lent van, és markolgatni kezd. Túlságosan jól tudja mi esik nagyon jól, nem hiszem, hogy ez csak nekem, de tetszik, hogy vad, hogy nem finomkodik, nem tudom miért, de nagyon jó. Kicsit zavar, hogy elszakad, de biztosítom róla, hogy akarom, hogy nagyon akarom, csak legyen már az enyém, én meg az övé, mert nagyon akarom már, túl régóta. Ezek után lyukadunk csaak ki a folyosóra, ahol megint élvezzek a másik ajkait, de ő bocsánatot kér. Most már én kussoltatom el, és esek neki, persze csak úgy, hogyha akar el is veheti a vezetést. A nadrágokat leszedve simogatom, és markolom férfiasságát, mert tetszik, ahogy zihál, és sóhajt egyszerre, hallani akarom még, hogy miattam ad ki ilyen hangokat, bár, hogyha felettem van akkor is adhat ki ilyen csodálatos hangokat. Lehet nem tetszik neki ez, ezért is ragad meg és rángat be a szobájába, és lök be, hogy aztán az ajtót becsapva csak mi legyünk. Ahogy az ajtónak dől ajkamba harapva figyelem őt. Mellkasa emelkedik és sülyed, minden lélegzetvételénél, én pedig gyönyörködöm benne, szinte iszom a látványát, ami teljesen megbabonáz. Muszáj elkapnom róla a tekintetemet, mert így is rohadtul be vagyok indulva, de ha látom, hogy mennyire jól néz ki, akkor már nem tudom tartani magam, de nekn akarok most neki esni, mert mintha az előbb nem lett volna jó. Tudom, hogy vele más lesz, mint bárkivel is eddig, hogy ő különleges és az életem is rábíznám, meg azt is tudom, hogy nem fogom elengedni. Nem csak egy alkalmat akarok vele, mindent akarok vele, ennyi. Megindul felém én peddig csak bevárom őt, hogy a saját tempójában lehessünk, és jó hamar eljutunk oda, hogy ő már nekem nyomja magát. Teljesen körülfog, keze a mellkasomon, és a farkamon, így előlről vagyok a fogásában, hátul pedig ő nyomódik nekem, ami néma nyögést csal ki belőlem, de nem akarom túl hamar leleplezni mennyire élvezem, bár ez hazugság, mert a farkam leleplez, mert jobban ágaskodik, mint valaha. Tarkómat csókolja, amire felsóhajtok, és bele is borzongok, mert nagyon jól esik, eszméletlen, hogy tudja azonnal, hol kell érinteni, és cirógatása is nagyon jó a mellkasomon, de sokáig nem élvezhetem, mert hirtelen találom magam a hátamon, a puha paplanon elterülve. Megkapom ajkait megint, nagyon jó, annyira finom, egyszerűen jól esik, hogy csókolhatom, és nem akarom, hogy elszakadjon, de mégis megtörténik. Nem bánom, bevallom, nem bánom, mert a nyakamat csókolja. Jóleső sóhajokkal jelzem, hogy mennyire csodálatosan csinálja, és tarkóját igyekszem cirógatni, hogy visszaadjam neki, hogy mennyire jól esik, de már lejjebb is van. Mellkasom szaporán emelkedik, mert légzésem egyenes arányban gyorsul, azzal, ahogy halad lefele, egyre érzékenyebb pontok felé. Csípőm akaratlanul mozdul felé, majd összeszorított ajkaik közt eresztek ki egy sóhajt, mert a köldököm egészen gyenge pontom, de ez mêg senkinek sem tűnt fel, ebben ő a jó. Kezem megindul, mikor vêgigsiklanakbujjai farkamon, és beletúrok kusza tincseibe, de csak akkor markolok meg azokat, mikor nyelvêt is megérzem. Lábam úgy hajlítom, ahogy pakolja, mert úgy szeretném, hogy ez most tökéletes legyen, de már csak nyöszörgök szenvedve, mikor még meg is csókolja merevedésem, csak ezután helyezkedik fölém újra.
Először csak értetlenül figyelem arcát, majd mikor fejem alatt turkál, és előhúzza a tasakot, ajkaim elnyílva bólogatok. - Jó közel tartod. - mosolygok rá, mert igaz, hogy én is közel tartom, az éjjeli szekrényem fiókjában, csak na. Tarkójába, és derekába kapaszkodva vonom magamhoz mikor megint megcsókol, ajkába harapok, és kicsit meg is szívom aztán engedem csak el. Csípőmet, most direkt mozdítom felé, pont úgy, hogy farkam az övének byomva érezhessem, hogy mennyire merev. Baszottul akarom őt.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Hatalmas szemekkel nézem, mert most megint egyet értünk, nevetünk, vagyis igazából csak mosolygunk, semmi más nem is kell nekem, csak ő, a mosolya, a nevetése, és az érintése. Csak ez kell nekem, és minden, amit ő tehet velem, amiben ő tud segíteni, hogy ő juttat el a véghez. Már nem kell, semmi, komolyan mondom, csakis ő. Nem tudom milyen lehet vele, de tudni akarom, viszont abban biztos vagyok, hogy ezerszer jobb lesz, mint valami jött-ment hölgyikével, akinek talán a nevére sem fogok emlékezni, aki mellett nem akarok majd kelni. De Brian... sose tudom kiverni a fejemből, és csak mellette akarok ébredni, minden reggel. Látni a kócos haját, meggyűrt pofiját, és álmos tekintetét. Nyálas lennék? Lehet, de baszottul nem érdekel, mert ezt akarom látni egy vad szex után vele. Még nagyobb szemeket meresztek rá, mikor megszólal, de csak akkor csodálkozom nagyon, mikor befejezi a mondatot. Kicsit fel is nevetek mielőtt válaszolnék. - Ha ezt gondolod rólam, akkor nézz a tükörbe. - a magam hülye módján közöltem ezzel azt vele, hogy én is ugyanúgy gondolom, vagyis inkább, hogy ő a dögös, nem pedig én. Vagy valami ilyesmi, nem nagyon megy a gondolkozás, hogyha ennyire közel van hozzám.
A távolság nagyon hamar eltűnik, ami először picit megijeszt, hogy ilyen hamar kerül szembe vele. Nem azért, mert nem akarom, csak azért, mert hirtelen ért, amúgy, nagyon örülök, hogy végre semmi sincs köztünk. Sőt még a karjai közé is kerülök, erősen, szorosan tart, mintha azt akarná jelezni, hogy nem ereszt engem, hogy nem akar elereszteni. Azt már nemp tudom, hogy mire véljem ezt a lépését, de azt tudom, hogy nem akarom, hogy elengedjen. Nem akarok szabadulni tőle, ezt az éjszakát csak vele akarom tölteni, és azzal, hogy kiélvezem, ami annyira hiányzott már az életemből, és nem mellesleg belőlem is. Mindenki gondolhat itt akármire én csakis Brianre gondolok. Viszont, ahogy végigcirógatja férfiasságom, az majdnem egy hangos nyögést csal ki belőlem, de inkább visszafogom magam, most mêg igen. De aztán folytatja, beleborzongok, ahogy a fülembe suttog, aztán nyelvére még a hideg is kirázz, csak azután jutunk el oda, hogy megmarkol, és akkor már nem tudom tartani magamat, és felnyögök. A picsába. A leggázabb, hogy érezheti mennyire merev vagyok már most, hogy mennyire be tudott indítani már most, pedig csak a közelemben van, és épphogy megérint. Soha senkire sem indultam be ilyen hamar, és ilyen erősen, de ő még erre is képes, csak tudnám, hogy csinálja. Viszont ezek után kezdi csak a nyakam csókolni, fenekemet markolva, én pedig megdöntöm a fejem, hogy szabad utat adjak neki, néma nyögésekkel reagálva a markolászásokra.
Ezek után, mintha megakarna szabadulni tőlem, de én nem hagyom magam, és talán ez ösztönzi arra, hogy végre megcsókoljon. De olyan igazán, mocskosan, nyelvesen, intenzíven, amivel el is veszi az eszemet. Nyelve felkutatja az enyémet, teljesen felfedezve szám minden kis pontját, de nem hagyom magam, én is besegítek, hogy aztán mikor elszakad felsóhajtsak. Eszméletlen érzés, ahogy férfiasságát érzem, az enyémnek nyomódni, és nem érzem magam kényelmetlenül, vagy zavarban, hogy tudja mennyire merev vagyok, mert ezt neki tudnia is kell. Büszke vagyok rá, hogy ilyen hamar ekkora hatást váltott ki belőlem, mert ez nem semmi. Viszont valami kattan nála és megáll, persze csak azt kérdezi, hogy rendben vagyunk, vagy sem, nekem csak ez a fontos, hogy mindkettőnknek jó legyen. Nekem jó, ezért is mondom, hogy teljesen jók vagyunk, még türelmetlenkedek is, hogy csináljuk már, mert úgy feszít az ágyékom, hogy már kezdek agybajt kapni tőle. Ő azt mondja, hogyha belemelegedünk, akkor nincs megállás, és én nem is akarok megállni, amit a válaszomba szépen bele is szövök. Tudnia kell, hogy mennyire kedvelem, hogy mennyire akarom én már ezt vele, szóval ne szórakozzunk, hagyjuk már ezt, csak csináljuk. És ő bele is megy, megint csókol, amit olyan hévvel viszonzok, amit már nehezen bírok, mert az a hév, és az ágyékomat szorító érzés, egyszerre nagyon sok, és letaglóz, de jól esik, mert sosem éreztem ennyire hevesen senki iránt semmit. Mêg a fenekét is megmarkolom, hogy bizonyítsam mennyire tetszik ez a dolog, ő mégis elszakad tőlem, mintha elrontottam volna valamit, de aztán elmagyarázza a dolgot, de én csak vigyorgok. Ez nagyon aranyos ténylegy de fogja be, és csináljuk már, mert nagyon akarom. Lehet az volt a baja, hogy nem mertem mozdulni, ezért is veszen á egy picit az irányítást, és a falhoz nyomva csókolom, nyaka finom bőrét, majd ajkait találom meg újra, míg kezemmel megszenvedek mindkettőnk nadrágjával, mert nem kellenek azok, csakis útban vannak, és azután érintem csak meg. Meglepetésemre kicsalok belőle egy nyögést, ami szonte zene füleimnek és akarom még hallani, ahogy ilyen hangokat ad ki, de aztán rendesen vetkőzni kezd, és épphogy végig tudok nézni fedetlen testén, mielőtt az én cuccaim is eltűnnek. Nem vagyok zavarban most sem, mert nem érzem úgy, hogy kellene. Még akkor sem, mikor elszakad tőlem, és csuklómnál fogva húz maga után, én meg így tökéletes rálátást nyerek formás hátsójára, amit egészen addig nézek, míg be nem lök a szobájába, aztán hallom annak csukódását is. Innen már nincs visszaút, de nem is akarom, hogy legyen, én már csak őt akarom, azzal a nagy hévvel, ami eddig is volt.
Csendben állok a szobájában, ahogy ő is, és tekintetünk egymáson járatjuk, bár mondjuk én kicsit körbe is nézek, nem igen jártam itt, de most nem a szoba a fontos. Azonnal lehunyom a szemem, ahogy a hátamon érzem ujjait, amik aztán előre kalandoznak. Jó érzés, de mêg a levegő is bent akad, mikor férfiasságát érzem fenekemnek nyomódni, és mikor ujjai férfiasságomon kalandoznak, hol az ujjainak, hol férfiasságának nyomom magam. Már most szenvedek, lüktet a farkam rendesen. - Akkor itt az alkalom, élj vele. - suttogom magam elé halkan, de hirtelen szembe találom magam vele, de mire ezt felfogom, már a hátamon fekszem az ágyon, felettem pedig Brian. Hogy mennyiszer képzeltem már el, ezt a pillanatot és most itt vagyunk, és hosszan csókolom derekába kapaszkodva. Csak akkor engedem el, mikor nedves ajkai, már nyakamat járják, aztán mellkasomat, és minden mozdulatra amit ajkaival és kezével végez felsóhajtok, egyik kezemmel tarkóját cirógatom, de egyszer megmozdul a csípőm is akaratlanul, annyira vágyom már rá.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Hihetetlen, hogy mik ki nem derülnek ilyen hirtelen, mert ha erre lassan vezetjük rá egymásr, lehet könnyebb lenne feldolgozni. De az is biztos, hogy akkor nem lenne irt velem, ilyen közel hozzám, nem csak testileg, mintha a lényét is közelebb érezném magamhoz, mint eddig. Nem bánon ezt, sőt, nagyon örülök neki, mert így tudom, hogy nem csak egy éjszakáról szól ez a dolog. Nem lesz egy szimpla békülős szex, amiben az öröm is benne van, hogy kitaláltuk, hogy egymást akarjuk. Vagyis, részemről nem csak ez lesz, de persze ez is. De én nekem holnap is kell, meg később is, mert ami benne van, az nem fog lecsillapodni a ma este után. Sőt, csak erősíteni fogja bennem a vágyat, hogy reggel is elkapjon, meg este is, és az egész lakást végig akarom dugni vele, amikor csak lehet. Hát igen, mindig ilyen idióta vágyálmaim voltak, de most van alapja a dolognak, ami tetézi bennem a dolgokat, és még jobban akarom. És a legfájdalmasabb, hogy végig itt voltunk, már mindent megtehettünk volna, de gyávák voltunk, és inkább maradtunk csendben, és szenvedtünk.
Az a mosoly szerű ami elterül az arcán azonnal jobb kedvre derít, mert azt hittem, hogy ma már nem fogom mosolyogni látni ezt, mert megutált egy életre, de most már pontosan tudom, hogy erről szó sincs, sőt, vérem is felforr a gondolatra, hogy mi lett volna, ha minden az elején kiderül és rám mozdul. - Jó lett volna... de így sincs baj, hisz itt vagyunk egymásnak. - mosolygok rá, hogy kicsit jobb kedvre derítsem, vagy valami, mert tudom, hogyha ez előbb kiderül, akkor már lehet majdnem egy éve egymáséi lennénk, és semmilyen vita nem lett volna soha, nem kellett volna tartóztatni magunkat, mikor a másikra vágytunk, hiszen ott lettünk volna. De nem érdekes, most is itt vagyunk, nem is olyan messze egymástól.
Közel vagyunk egymáshoz, nagyon közel, egy hajszál sem férne el kettőnk között, de nem bánom. Sőt! Azt akarom, hogy mêg ennél is közelebb legyen, hogy az ő kifújt levegőjét lélegezhessem be, mert akkor nem lenne köztünk semmi sem. Nem tudom, hogy ez megoldható-e, de akarom, nagyon. A közelsége megbabonáz, a szavai is, és muszáj elmondanom neki, hogy én is vágyom rá nagyon, de azt nem merem elmondani, hogy lépni meg nem merek. Nem akarom elsietni, nem akarom elrontani, mint reggel, mert tudom, hogy rohadt béna vagyok, és egy szóval is el tudok rontani mindent. Mintha tudná megszólal, és kérdeznék vissza, hogy mire gondol, de akkor végigsimít ágyékomon, én meg elnyílt ajkakkal pillantok szemeibe, a kontaktust nem megszakítva. - Nem... - suttogom ezt az egy szót, szinte alig hallhatóan, mert ettől a kis érintéstől is kezdek megmerevedni. Ezért is mondom el neki, hogy az övé vagyok, akarom, csak az övé akarok lenni. Lehet, hogy egy fasz vagyok, de azt akarom, hogy birtokba vegyen engem, és talán ezért is indít be, ahogy azt mondja 'enyém'. Csak egy sóhajt kap válasznak, csak ennyire futja tőlem, mert ajkai olyan közel vannak, és azt akarom, hogy eszeveszetten csókoljon meg, falja fel ajkaimat. Helyette a nyakamra kapom meg puha ajkait, ami ellen nem tiltakozom, mert jól esik, gyengéd sóhajokat fel is szabadít bennem, aztán keze... oh a picsába, honnan tudja mi jó? Ahogy fenekemen simít tudom, hogy őt akarom most, és alkarjába is markolok, hogy valahogy jelezni is tudjam a dolgot.
Elhátrál, én meg nem eresztem. Neeeem. Most nem hagyom elmenni, nem szalasztom el a remek alkalmat, hogy megkaphassam őt, és tarkója az a pont, amit sikerül elkapnom, és cirógatnom, hogy ne meneküljön. Rámszól, hogy fogjam be, és ha akarnék sem tudnék ellent mondani neki, mert megkapom tökéletes ajkait, amelyekre oly régóta vágyom. Igaz, reggel már belekóstolhattam abba, hogy milyen vele csókolózni, de ez most más, most már biztosak vagyunk abban, hogy a másik mit akar, és én őt akarom. Nem zavar, hogy tol, hogy teljesen beleveszünk a másik ajkaiba, mert egyszerűen részegítő érzés, ahogy érzem lélegzetvételeit, és minden kis rezdülését. De elszakad, amivel persze nincs gond, engem nem zavar, legalább tekintetében tudok egy kicsit kutatni, hogy mit is gondol, vagy érez. Csak két szó után jutunk el oda, hogy nekem nyomja magát, mire egy néma nyögés a válaszom és hevesebb lélegzetvêtelek. Rohadtul vágyom rá. Kezem ennek jelében indul meg mellkasán ujjaimat széttárva igyekszem minden kis részét így bejátni, csak aztán állok meg nadrágja szélénél. A kérdést is felteszem, amire annyira várom a választ, és csak egy pimasz vigyor kerül ajkaimra válasza hallatán. - Mondtam már, hogyha megtennék, könyörögnék, hogy folytasd. - ma már volt egy ilyen megszólalásom, amit poénnak vett, de most biztosítom róla, hogy komolyan gondolom, és akkor is komolyan gondoltam. És újra megkapom az ajkait, hevesen, vadul, erre vágytam, az is sokat segít, hogy megmarkolja a felsőmet, én meg karom megemelve segítek neki, hogy leszedhesse rólam, mert erre már igazán nincsen szükségem. Valahogy megragad, és szórakozunk egy sort a fürdőben lévő küszöbbel, mert az nem szeret minket, de aztán már a folyosó falának vagyok csapva, de nem érdekel, csak egy nyögés szakad fel ajkaimból, mert a levegő kiszorul a tüdőmből, és mert ajkai megint nyakamond vannak, kezem pedig fenekénél, és megmarkolva azt, vonom magamhoz közelebb. De mintha valami elrontanék elhúzódik, én meg csak elszomorodok, mert eddig emiatt nem érintettem így, de most meg megtettem és elszakad... a picsába. Viszon, szavai meglepnek, eleinte csak pislogok, aztán kedvesen rámosolygok. - Na most én mondom, hogy fogd be. - elvigyorodok és most én nyomok őt a falhoz, nyakára hintve csókokat, míg megszenvedek a nadrággal, és már le is tolom. Nem akarok beszélni, de megcsókolom és átveheti a csókunk irányítását, viszont a nadrágját letolom, nem várom meg, míg kilép belőle, hanem kezem férfiasságára simítom, és ujjaimmal minden kis pontját bejárom, hogy tudja most már akarom őt és azt, hogy ne álljon meg.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Egy egész éve vagyunk egymás mellett, úgy, hogy mindketten együtt akartunk lenni a másikkal, csak nekem bátorságom nem volt ahhoz, hogy ezzel elé álljak, mert semmiben sem voltam biztos. Eleinte magamban sem, mert volt, hogy ránéztem és megbabonázott a mosolya pillanatok alatt, aztán volt pillanat, mikor a pokolba kívántam magam, mert végig akartam nézni, ahogy átöltözik, vele akartam csinálni egy közös fotózást, aminek a végén egymásnak esünk és ilyenek. Oh, hogy én mennyiszer képteltem el azt a pillanatot, mikor egymásra találunk, mikor kiderül, hogy mindketten ugyanazt akarjuk, vagy csak én akarom, de mégis meggyőzöm. Igen voltak, elég vad gondolataim, és vágyaim, amit vele akartam megélni, főleg az elmúlt időszakban, mikor nem akartam senkit, csak őt, még az önkielégítést is elutasítottam, mert csak rá volt szükségem. Ez szánalmasan hangzik, tudom, nagyon, de nem voltam képes magamhoz nyúlni, mert akkor csak az ő arcát képzeltem volna magam elé, és biztos vagyok benne, hogy nem tudtam volna visszafogni magam, neve kisiklott volna ajkaim közül, amivelblebuktattam volna. De most kiderül, hogy ezt kellett volna tennem, nem apró félreérthető célzásokat tenni. Csak közölnöm kellett volna vele, vagy tényleg egy véletlen pillanatban a nevét, hogy aztán együtt lehessünk.
Tudom, hogy nem poénkodik, ahogy én sem, ezt tudjuk mindeketten, csak igaz szó hagyja el ajkainkat, ami miatt mintha közelebb és közelebb kerülnénk egymáshoz. Mintha az ami elválasztott minket, most szertefoszlana, és teljesen lecsupaszítva lennének érzéseink, vágyaink, amiket eddig lefedtünk volna egy hatalmas fekete lepelel, hogy senki se tudhassa. Most viszont levesszük azt a fránya leplet, ami némileg ürességet hagy bennem, mert eddig csak az tartott össze, most el kell kezdenem máshogy felépíteni magamat, hogy ne vesszek el teljesen mellette. És ő lesz az alapja mindennek, az már biztos.
- Tudom. Én is téged. - biztos voltam benne, hogy ő észrevett volna engem, és én is őt, csak én annyira béna vagyok, hogy nem esett volna le, hogy mennyire is akarom, hogy ő az egyetlen, aki bármit is tud kezdeni nyamvadt testemmel, létemmel. - Akkor neked adtam volna magam. - biztos vagyok benne, hogyha megtette volna az első lépéseket, akkor már rég nem itt tartanánk, de kár ezen rágódni, mert az időt nem lehet visszaforgatni, most kell élnünk.
Kicsit felnevetek vele együtt, mert egészen poénosan hat a dolog, hogy nem igen szoktunk egyetérteni, de jó lenne, ha többet tennénk ezt. Most viszont... egyetértünk, teljesen, és kezdek egyre jobban parázni, de aztán mikor kifejtjük, hogy ugyanolyan vágyaink vannak. Akkor elönt az öröm, és a vágy keveréke, ami egy olyan egyveleget alkot, hogy csak arra eszmélek fel, hogy alig vagyunk pár centire egymástól. Már nem érzek tapintható feszültséget köztünk, most már csak azt érzem, hogy mennyire rohadtul vágyok rá, hogy azt várom leteperjen, hogy a falhoz vágjon, és csak élvezzük egymás társaságát. Egyszerűen csak akarom, hogy végre érintsen, hogy velem legyen. Ez gáz? Meglehet, de nem érdekel és kész. - Ha tudnád, hogy én mennyire akarlak téged... - nem tudom ezzel pontosan mit tud kezdeni, de hamar karjai közé kerülök, és annyira jó. Olyan közel vagyok hozzá, hogy minden rezdülését érzem. Bal kezem alkarján simít végig, hogy tudja eszemben sincs eltolni magamtól, viszont, ahogy cirógat. Halkan sóhajtok, akarom, hogy ezt még csinálja, hogy sokkal hevesebb legyen velem. - A tied vagyok. - súgom halkan, mert félek, hogyha túl hangosan mondom vége lesz minden kontaktusnak, és elvesztem ezt itt most vele. De nem akarom. A vágy eluralkodott nár rajtam, annyira, hogy legszívesebben már most lekapnám, de félek, hogy azzal elsietném a dolgot, azok után is, hogy bevallottam, hogy akarom őt. Egyszerűen nem értem, hogy tudta visszafogni magát eddig, pedig minden jó lett volna, ha korábban kifakad, vagy én fakado ki korábban, az is jó lett volna. Viszont az a nyamvadt vágy engem elönt mert ajkai is érintették már a bőrömet, orra is, aztán csak belélegzem azt a levegőt, amit kifúj, mikor homlokunkat egymásnak támasztja.
Mivel ellép, én visszahúzom, mert nem akarom, hogy távol legyen tőlem, és még cirógatom is egy kicsit, de valami nem tetszik neki ezzel. - Miért? - kérdezem, de akkor már megint közrefog és ajkait megkapom. A borzongás, és a remegés megint elkap, ahogy nyelve befurakszik, és még bele is sóhajtok  csókba, de csak vonom közelebb a tarkójánál, míg ő tol hátrafele. A falhoz csapódik megint, amitôl remegés fut végig tagjaimon, és teljesen beindulok, annyira finom, és csak hevesen tudom viszonozni minden mozzanatát, mielőtt elszakadna. Már most hiányérzetem van, de arcomra csak a hatalmas vágy ül ki, ami már eddig is majd felemésztett. - Oké. - helyeslően bólogatok, alsó ajkamba harapok, ahogy nekem nyomja magát. Minden vér alfelembe rohan, és érzem, ahogy éledezek, gyorsabban, mint eddig bármikor. Kezem felsőtestén rohan végig, olyan pontot keresve, ahol megállapodhat, és ez a pont, a nadrágja széle, amibe bele is akasztom, az ujjaimat. - Meddig kínozzuk még magunkat? - tudnom kell, hogy készüljek, mert már most nehezen tartom magam, hogy ne könyörögjek neki, mert már annyira akarom.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Ez egy elbaszott dolog. De most komolyan. Ki képes ilyenre, ha nem mi? Itt voltunk egymásnak, mindketten, sokkal többet érezve egymás iránt, még akkor is, ha az eleinte csak egy kóbor vágy volt, néha-néha, mikor a másikat megláttuk kevesebb ruhában, vagy tudtuk, hogy intimebb helyzetben van, de nem tettünk semmit, mert mi van ha a másik nem akarja. Hányszor kerestünk más vigaszt? Én sokszor, tudom jól, hogy nem egy lányt használtam ki miatta, hogy feledtessék velem, pedig nem kellett volna. Egyszerűen csak a képébe kellett volna mondanom, hogy mit akarok, és mennyire akarom. Miért nem tettem meg? Mert egy gyáva féreg vagyok. Ha most emiatt elvesztem, mert akkora farok voltam, hogy még az sem tűnt fel, ami a szemeim előtt volt, akkor én remete leszek, de komolyan. Ilyen nyomorék nincs még egy, mint én. Egész idő alatt olyan dolgokat mondott nekem, amikből kikövetkeztethettem volna, de nem vettem észre a nyilvánvalót, csak nem tudom miért. Ez, hogy felnyitotta a szemem, elég sok dolgot megvilágított, amit eddig homály fedett, és most már csak egy idiótának érzem magam, aki mindig is megkaphatta volna, akire kezdetektől fogva vágyik, de nem figyeltem eléggé. Mostantól igyekszem jobban.
Abban egyetértünk, hogy el kellett mennie, vagyis én tudtam, hogy elakar menni, és volt valami, ami azt sugallta, hogy engedjem el, azzal teszek jót nekünk. Ő is át tudta gondolni a dolgokat és én is. Meg tudtuk fontolni, hogy mit akarunk elmondani és mit nem, mondjuk én úgy állok előtte, hogy fogalmam sincs mit mondjak, csak ami először az eszembe jut. Ebben a pillanatban, ami a szívemen, az a számon, mert nem tudom megtartani már magamnak. nem tudok titkolózni, mert lehet, hogy ez a sok titok vezet majd a barátságunk végéhez, amire egyáltalán nem vágyok. Most kiteregetem a szennyesem, és ő eldönti, hogy kér-e még belőlem, vagy sem. Ha nem azt is megértem, csak hiányozni fog, jobban, mint bármi bármikor is. - Lehet akkor sem lett volna semmi máshogy, sőt lehet semmi sem lett volna. - ahogy magamat ismerem az elején elmenekültem volna. Akkor nem igen voltam biztos az érzéseimben, ahogy a nemi identitásomban sem, mert nem sokkal előtte próbálkoztam férfival, de az nem sikerült túl jól, nem volt az igazi, így lehet megijedtem volna, elmenekültem volna. Akkor nem tölthettem volna ilyen csodálatos évet, mint amilyen a mostani volt, akkor most nem állnánk itt, én nem lennék biztos abban, hogy ő kell. Most ő a biztos pont az életemben.
- Ritka eset. - picit elmosolyodok, hátha megyek vele valamire, mert komolyan hiányzott, én nem haragszom semmiért sem rá, nincs is okom rá, neki több lenne, de ha nem utál, ha hazajött hozzám, akkor csak nem utálhat annyira. A mondatot nem fejezi be, és nem is kell, erre már nincs szükség. Nekem már semmire sincs szükségem, csak rá, már aludni sem akarok, semmit sem, csakis őt, mindennél jobban, és ezért is dacolok vele, mikor elzavar aludni. Nem adom ilyen könnyen magam, ma már nem, elegem van abból, hogy kussolok, most mindent elmondok neki, ahogy ő is elmondaj, hogy mit bán, és mit nem, aminek az a következménye, hogy én is elmesélem neki a dolgokat, megint visszalépdelve hozzá, de ő csak ezek után szünteti meg a maradék távolságot. Megint közel van hozzám, amivel azt éri el, hogy szívem hevesebben kalapál, és minden tagomban érzek egy remegés szerűt, ami felül akar kerekedni rajtam. - Nekem is szükségem van rád, és én sem akarlak elveszíteni, menekülni meg sosem menekülnék előled. - meglep azzal, hogy ezeket kimondja, mert nem szokott ilyeneket mondani, az érzéseit mindig megtartotta magának, aztán egyszer csak megragad, én meg simulok hozzá teljes testemmel, karom alkarjára helyezve, Nem azért, hogy eltoljam, csakhogy érezzem bőre melegét. - Én sem neked, de akkor ezt lépjük is át. - annyival egyszerűbb lenne már minden. Cirógatására jól eső sóhaj hagyja el ajkaimat, szeretem mikor érint, és azt is, hogy ilyen közel van, így ahogy tudom, még húzom is magamhoz jobban.
Azt kérdezi megsérültem-e, én meg megmutatom neki a kezemet, de nem jó ötlet, mert el is ereszt, ami nekem egyszerűen nem tetszik, így tarkójánál fogva jobbommal, visszahúzom magamhoz. - Nem kell, én bénáztam. - mosolygok rá tekintetébe vésve az enyémet, és, hogy biztos ne akarjon elhúzódni, kicsit cirógatom tarkóját.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Reggel óta nem láttam, sokat hagyott egyedül, és eleinte nem is tudtam mit kezdeni magammal, azon kívül, hogy a tányér szilánkjait összeszedtem. Majdnem sikerült is rendesen megcsinálni, minden sérülés nélkül, de elbaltáztam, és a kezem elvágtam. Nem látszik igazán, nem is fáj, de az legalább egy kis időre lefoglalt, míg kitisztítottam, elállítottam a vérzést, meg ilyenek. Aztán megint a semmittevés és a gondolkozás jött. Hogy mennyire ment? Nem valami jól, mert akárhogyan is osztottam szoroztam ott lyukadtam ki, hogy nekem szükségem van erre a baromra, hogy nem akarom elveszteni, és ha kell valahogy küzdeni fogok érte. Nem tudom a hogyant megválaszolni, pedig szeretném, de nem fogom hagyni, hogy ennyiben elvesszen a kapcsolatunk, Hülyének érzem magam, hogy ennyire nem láttam át a dolgokon, mert hamarabb is észrevehettem volna mindent, azt is, hogy én milyen vagyok vele, és mennyire kétértelmű a viselkedésem, de nem tűnt fel, mert nekem csak az a fajta változat volt meg, amit szerettem volna, ahogyan igazán értettem. Nekem az eszembe sem jutott, hogy máshogy is lehet ezt értelmezni, mint, ahogy én  teszem és itt volt a baj. Meg ott, hogy elengedtem, amikor meg is beszélhettük volna már akkor. Mondjuk annyira a tetőfokára hágtak már akkor az érzelmek, hogy szerintem még inkább rontottunk volna a helyzeten. Az nem lenne jó most ránk nézve, akkor lehet nem lennénk már egymás mellett, de a másik végkifejlet is itt van, hogy egymásnak estünk volna és most valahol fetrengenénk. Csak ki a franc mer mindent feltenni egy lapra?
Muszáj viszont beszélnem vele, már nem tudok várni, megint megzavarom a fürdőzése közepette, tudom, hogy nem szép dolog, de én nem bajt akarok, csak azt, hogy végre letisztázzunk mindent, amit csak lehet. Nem lesz egyszerű, elmondani mindent, ami csak kavarog, mert nehéz szavakba foglalni az érzéseket, a gondolatokat, amit még magunk sem igazán értünk, de meg kell próbálni. Minimum a barátságunk érdekében, azt nem akarom veszni hagyni. -  Tudom, ezért is hagytam. - ezzel most valamilyen szinten bevallottam, hogy nem akartam volna, de úgy éreztem ezt kell tennem, ez a helyes döntés, de lehet nem fogja ebből érteni. Ma annyi mindent mondtam neki, lehet, hogy már egy szavam sem hiszi, azt sem, hogy bevallom, hogy a saját nememhez is vonzódom. De az biztos, hogy látni az arcára kiülni a döbbenetet, és válasza is, mintha azt mondaná, hogy feldolgozás alatt. Én nem lepődtem meg ezen annyira nála, mert volt egy ilyen érzésem, csak nem voltam benne biztos. - Előbb kellett volna mondanom, tudom. - bűntudatom van, már mondanom kellett volna neki, egyszerűen cak féltem, hogy nem fogadná el. Sejtettem, hogy ő is az, de mivel nem tudtam biztosra, inkább nem kísérleteztem. Persze, ebbe is bele lehet magyarázni azt, hogyha igaz barát elfogadja, így elmondhatom neki, akkor is, hogyha ő nem az, és hasonló finomságok, de én nem ez a fajta vagyok. Valamiért nem tudom elmondani, úgy senkinek ezt, de nem azért mert szégyellem. Hogyha egyszer megkaphatom Briant, úgy igazán, úton-útfélen képes lennék lekapni, nem foglalkozva azzal, hogy ki látja és mikor.
- Nem hiszem. - jó persze, ezt mindenbe bele lehet magyarézni ebbe is, még akkor is, ha már volt dolgom férfival, mert volt, de Brian más, vele új lenne. Szóval igen, lehetne az is, bőven lehetne, mert nagyon szeretném tudni, hogy milyen vele, de nem csak egyszer. Ha csak a kíváncsiság lenne, akkor egy alkalom után el is felejthetnénk egymást, de azt a hatalmas vágyat, amit érzek egy éjszaka nem csillapíthatja le. Ahhoz sokkal több kell, talán éveken át, minden éjszaka segítene, de nem tudom. Szerintem, csak túlbonyolítom. Erre ő aludni zavar, min valami gyereket szinte, és komolyan lekezelve érzem magamat, de most az egyszer a sarkamra állok, és nm hagyom ennyiben, nem engedem, hogy ilyen hamar lerázzon, hogy ennyivel vége legyen a beszélgetésnek. Nem. Elmagyarázom neki, hogy mi a fene van most bennem, erre ő is magyarázni kezd, mire pislogok eleinte, és figyelem, ahogy közeledik, ahogy jön felém, de aztán megáll, megtorpan, és én csak pislogok fel rá nagy szemekkel. - Tudod mit? Én nem sajnálom azt, ahogy a mai nap történt. - vonok vállat, és most rajtam a sor, hogy közelítsek felé, csak egy apró lépést. - Nem sajnálom, hogy kiabáltál, mert észhez térítettél, hogy nem volt szép, ahogy ma viselkedtem. - még egy lépés, lassan, óvatosan, de nem túl közel. - És a csókot sem sajnálom, bármikor megismételném. - csak ennyit mondok egy utolsó lépéssel együtt, mert muszáj volt tisztáznom vele a dolgokat. - Semmit sem sajnálok, mert akkor ez mind nem derült volna ki, most nem állnánk itt, mert lehet, hogyha úgy alakultak volna a dolgok egyikünk most nem lenne itt. - igen, hogyha máshogy alakult volna lehet, hogy kirakott volna, vagy ő lépett volna le, ami nem lett volna jó, tekintve, hogy olyan ez a dolog, amit megoldhatunk együtt.
Először csak értetlenül pislogok rá kérdése után, aztán egy néma 'áááh' hagyja el ajkaimat, mikor leesik, hogy mire utal, de folytatja is, hogy biztos értsem. - Csak egy kis karcolás, nem haltam bele. - mutatom fel a bal tenyeremet, de ha nem figyel elég jól, nem is látszik az a kis seb ott, a közepén. Viszont ez, azt jelenti, hogy nem futott el azonnal, szóval annyira nem utálhatott engem abban a pillanatban, hogy fejvesztve meneküljön el előlem. Az, egészen rosszul esett volna, még ha meg is érdemeltem volna.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Ez a nap, már mindenhogy szar, nem lehet rajta javítani, nem hiszem el, hogy elcsesztem. Hogy mindent elrontottam, mert ez, az én hibám, mert elengedtem. Én engedtem el, nem más, hagytam, hogy elmenjen, és talán ezzel más valaki karjába taszítottam, amit meg is értek. Azt is, hogy elment tőlem a kedve, mert nekem is elment magamtól és ha tehetném már nem lennék itt. Egyszerűen nem vett rá a lélek, hogy elmenjek, hogy kockáztassam azt, hogy többet sose lássuk egymást. Ha elmentem volna, akkor se ma, se máskor nem találkoztunk volna, mert az biztos, hogy nem lett volna pofám felhívni, hogy ki van. Most sincs sok pofám ahoz, hogy beszéljek vele, hogy elmondjam neki mit êrzek és hogy érzem. Szeretném, ha nem akarna eltaszítani, hogyha megértene engem is, mert nem azért engedtem el, mert nem akarom, vagy undorodok tőle, hanem azért, mert megijedtem. Ez hirtelen váltás volt nekem, nem szoktam hozzá, az ilyen dolgokhoz, főleg nem tőle, azok után, hogy kifakadt. Nem akarom elveszteni, soha nem is akartam, ezért volt annyira ijesztő a tudat, hogy annyira hamar elszakadt tőlem, majd elment. Nem tudtam a helyzetet méltóan kezelni, csak, mint valami nyomorék, aki azt se tudja, hogy fiú-e, vagy lány.
A fürdőben végre együtt vagyunk, vagyis én még kint, ő meg bent, de nem jutunk igazán dűlőre, mert csakk ebből is rossz dolgok lesznek, amit nem akarok. Az, hogy bocsánatot kérek nem azért van, mert nem akartam ma semmit. Kezdve azzal, hogy meztelenül láttam, folytatva azzal, ahogy nekem simult ott a falnál, és minden centijét éreztem, és befejezve a csókkal. Azt sem bántam, egyáltalán nem, nagyon finom volt, és megismételném bármikor. Reggeltől estig csak azt tenném, ha tehetném. - Az igazat megvallva nem bánom. Csak azt, hogy elmentél. - csak az igazat. Megfogadzam, hogyha ma még látom, csak az igazat mondom neki, mint valami tágyaláson az esküdtszék előtt. Tudnia kell, mindent tudnia, utána már nyugodt szívvel kidobhat ha kell, de előbb tisztán kell látnia, ahogy nekem is. Magamban ügyesen összeraktam már, amit akarok neki mondani, csak erőtt kell vennem magamon. - Akkor, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Én is olyan vagyok. - per pillanat ennyit tudok kinyögni, most nincs értelmesebb mondanom, mert ezt már tudhatja. Már rêg el kellett volna mondanom neki, hogy mennyire akarom őt, és, hogy vonzódom a férfiakhoz is. Na jó, az igazság inkább az, hogy csak iránta, mert egyszert volt valaki, de az, az ember nem érdekelt annyira, mint ő. Nem vágytam még ennyire senkire. Megakarom ölelni, azt akarom, hogy közel legyen hozzám, de ez nem olyan, mint amilyennek akarom. Nem ölel vissza, rosszul esik, de reménykedem, hatha megenyhül a szíve rajtam, és csak ölelem, mint valami idióta, meg magyarázok neki, mire, csak hátbaveregetést kapok. Szavai után meg csak eltol.
- Kíváncsiság? - csak ennyit kérdezek, mert aztán el leszek zavarva aludni, amit én most már csak azért sem fogadok el. Nem, ilyen könnyen nem ráz le, ma már egyszer megtette, most nem hagyom, egyáltalán nem. - Nem! Előbb most már ezt elmagyarázom, mert látom nem igen érted. - lehet, csak én mondom szarul, de most már nem érdekel, elmagyarázom megint. - Nem kíváncsiság, hanem vágy. Irántad. Olyan vágy amely feléget belülről, és nem vagyok hetero, te kellesz nekem, de nem mutattam, féltem, hogy elvesztelek, a barátságod és mindent, amj veled kapcsolatos. Ezért hagytalak elmenni is, mert beparáztam, hogy ezzel mindennek vége. Sajnálom, komolyan. - mindent úgy mondok, hogy a szemébe nézek, hogyha engedi, aztán hátrálok kifele, mivel az előbb elzavart, akkor most már tegyünk eleget a kérésének, most az egyszer hallgatok már rá, ha ezt szeretné.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Elcsesztem, tudom, azt is, hogy hol, és mikor. Tudom, hogy kellett volna és úgy is akartam csinálni, de egyszerűen nem ment, lefagytam teljesen és már nem volt kiút, pedig nagyon jó lett volna. Mikkor megcsókolt... a szívem a torkomban és a fülemben kalapált, válaszoltam is a csodás érzésre, és azt kívántam, hogy folytassa, hogy ne hagyjuk ezt abba, de hagytam, hogy elmenjen. Az ízét még mindig érzem, és szeretném is még érezni, minden kis porcikáját, ahogy nekem nyomódik, ahogy maga alá gyúr, de mit tettem? Semmit! Baszottul semmit! Hagytam, hogy elmenjen, hogy itthagyjon, ami lehet, hogy szimplán egy hatalmas ballépés volt, amit talán még helyrehozhatunk, de már úgy érzem, hogy nem lehet helyrehozni. Hogy elutasításnak vette, hogy elengedtem, pedig csak lefagytam, ő meg lelépett. Rosszul vagyok magamtól, undorodom attól, hogy ennyire gusztustalan bántam vele, mert látnom kellett volna, hogy neki ez nem csak vicc, pedig én azt hittem, hogy jól elszórakozik velem. Mert én nem vicceltem, minden mondatom teljesen igaz és komoly volt. Lehet elcsesztem, és nem hallatszott a hangomon, vagy nem látszott az arcomon, de én is ugyanúgy akarom őt, ahogy ő is engem, ha nem jobban, de az biztos, hogyha hazajön, ezt mind elmondom neki. Tudnia kell.
Hazajön, hallom, mennék is ki hozzá, de valami meggátol ebben. Egy hatalmas űr van a mellkasomban, egy törés bennem, ami a barátságunkra is kihat. Valaminek most vége lett, azt biztosan nem tudom megmondani, hogy a kezdete is, mert abban nem vagyok biztos, hogy kellek neki, lehet emiatt futott el. Mert att hitte akar, aztán megcsókolt, és biztos lett abban, hogy nem kellek neki, hogy letudta azt a múló ábrándot, amit én jelképeztem. Ez nagyon fájna, de megérteném, és igazat is adnék neki, viszont számomra az lenne a hálál. Én csak biztos vagyok abban, hogy őt akarom, a csók csak felkorbácsolta bennem a vágyat, és még jobban akarom őt, de ha ő nem érez így visszafogom magam, teljes mértékben, csendben leszek, és némán tűröm, a vágyat. Muszáj odamennem hozzá, beszélnem vele, nagyon aggódtam, mondjuk megint a fürdőben, amivel annyi galiba volt ma, de talán most ez helyre jöhet, csak egy kicsit is, hogy a barátságunk egy része helyreálljon.
Nem küld el, belemegy abba, hogy megbeszéljük, aminek én kifejezetten örülök, mert tisztázni akarom a helyzetet, elmondani neki, hogy én nem bántam meg, sőt azt akarom, hogy folytassuk, de ezt csakúgy nem fogom a fejéhez vágni. Nyúzott az arca, nagyon, az enyém is ilyen lehet? Jobb, hogy nem látom magam egyik tükörben sem, mert az biztos, hogy elszörnyülködnék. - Nem kellett volna elmenned. - hajtom le a fejemet, mert nekem kellett volna elmennem, én csesztem el a dolgot, nekem kellett volna összepakolnom és lelépnem mire hazaér. De nem tudtam elmenni úgy, hogy nem tudom mi van, hogy nem beszélem meg vele, nem lett volna ahhoz pofám, hogy úgy elmenjek. - Inkább te ne haragudj. Az egész napért, nem tudtam, hogy.... érted... - lesütöm a szemem, rosszul vagyok magamtól, és attól, hogy még most sem vagyok képes elmondani, hogy mit akarok tőle. Hogy őt akarom, mindennél jobban, hogy rá vágyok. Szavai után elakarok menni, hogy lefürödhessen, de aztán rájövök, hogy akkor megint veszni hagynék egy pillanatot. - Jobb ötletem van rá, mint a fürdés. - mielőtt hebeghetne egy kicsit megindulok, átlépem a küszöböt, és ami köztünk van táv, átszelem, és magamhoz ölelem. Szabadulhat ha akar, nem zárom szorosan a karjaim közé, hogyha megakar ütni, vagy elküldeni, vagy ellökni... akkor megteheti, de én nekem ez most kell, nem hazudhatok tovább. - Amiket ma mondtam... tudom, hogy sokszor poénkodom, de ma nem. Tényleg fontos vagy nekem, és több, mint egy nyamvadt testvér. A csókot sem azért viszonoztam, mert jó poén volt. Hanem... amiért te tetted... sajnálom. - nem tudom, hogy mennyire elég ez neki, hogy mennyire magyarázza meg a mai napot, de kimondom, muszáj. Nem tudok tovább hazudni, és titkolózni. Már nem megy.

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -

to my perfect mate

Itt vagyok, otthon, egyedül, Brian itt hagyott, és én összezuhantam. Nem tudom mit tehetnék, mert utána akarok menni, aztán megdobni egy üzenettel, hogy jöjjön haza, visszahozzam, hogy beszélhessek vele. Szükségem van rá, nem bírom én ezt egyedül, nem tudok mit tenni, rosszul vagyok. Letargikus állapotba kerülök, és nagyon sok rossz gondolat megfordul a fejemben, de nem teszek semmit. Sosem akartam öngyilkos lenni, mert nem érte volna meg, senki sem tudott volna akkora fájdalmat okozni. De most, mint valami idióta ezen gondolkotom a zuhany alatt. Hogy mi lenne ha elcsúsznék és beverném, a fejem, hogy mennyivel egyszerűbb lenne mindenkinek, akkor nem kavarnék be semmivel, semmibe. De nem teszem meg. Miért nem? Mert tudom, hogy haza fog jönni egyszer Brian és akkor beszélnünk kell.  Nem mert muszáj, mert igazából elmehetnénk minden szó nélkül is a dolog felett, de az utolsó mondata megütötte a fülemrt, azóta is ott cseng benne, és nem tudom kiverni, vagy kimosni. Csak azon gondolkozom, hogy mi lett volna, ha nem engedem el, ha nem hagyom, hogy elmenjen, és magamhoz húzom vissza és addig csókolom, míg bele nem pusztulunk. Nagyon jó lett volna... lehetett volna rá bátorságom, és erőm, hogy megtegyem, akkor nem ment volna el, és akkor most már együtt lehetnénk, vagy valami, de akkor már tudnám hányadán állunk.
Szenvedek, nagyon szenvedek, nem tudom mit tehetnék, vagy mondhatnék neki, mikor megjön, akkor már boldogabb lennék, de csak figyelem a telefonom képernyőét, ahol az ő neve villog, de nem tudok mit írni neki, már a zuhanyt is otthagytam, már nem esett jól, csak őt akarom, most is őt akarom, azt, hogy haza térjen, hozzám. Mivel látom, hogy nem vitt kulcsot inkább nem csukom be az ajtót, mielőtt elmegyek aludni. Aludni. Jó poén. Bekapcsolom a tv-t, ami háttérzajnak nagyon jól elmegy, de egyszerűen az alvás nem megy. Csak forgolódom mindenfele, de nem megy az alvás. Az egyik párnámat le is lököm, de nem érdekel, mert akkor hallom meg, hogy zárja az ajtót. Ki akarok azonnal menni hozzá, de lassan megyek csak, mert félek attól, hogy mi fog történni. De összeszedem magam, hogy mikor aztán a fürdőbe megy, utána mehessek. Nem megyek be, csak állok az ajtóban, ahogy ma már korábban, de most nem olyan a hangulat.
- Szia. Beszélhetnénk? - kérdezem az ajkamba harapva. Ma egész nap azt rágtam, ami nem a legjobb, de ez kicsit lenyugtatott, de csak addig, míg agyaltan azon, hogy mit fogok neki mondani. - Aggódtam miattad, úgy elrohantál. - most már csak nem veszi ezt poénnak, a fejem is le van hajtva, és szégyellem magam a mai miatt, de ez igaz. Ahogy minden az volt, amit el sem hitt nekem. Ezért is csak lassab pillantok rá, félve, nem akarom, hogy megint eltaszítson magától.

Tárgy - - Wyatt & Brian -

Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -