Életem lapjai

Esik. Már megint esik. Ebben a retkes városban folyton esik. A dizájner kabátomba burkolózva tipegek keresztül a csúszós londoni utcákon, persze egy taxi sem jön szembe, mikor szükség lenne rá. Még közel sincs 5 óra, így a Forge felé veszem az irányt, nívós kis bár, szóval befelé menet igazítok némileg csapzott külsőmön. Az első jeges whiskey után kezdem érezni, hogy élek, ledobom a Prada magassarkúm, (épp olyan szexi, amennyire kényelmetlen) és áldozat után nézek. Szürke öltönyös pasik, miniruhába bújt cicalányok, és persze mindenhol újgazdag tinédzserek, de sehol valaki izgalmas, valaki, akinek sztorija van. Eladható sztorija.
Már épp feladnám az estét, amikor megpillantom az egyik ismert ügyvédi iroda üdvöskéjét, az ajkaimra pedig elégedett mosoly kúszik fel, természetesen úgy, hogy ő is lássa. Össze-vissza zselézett frizura, frissen vett öltöny, lakkcipő, és mélykék tekintet. Kicsit esetlen, némileg fiatalabb, és valószínűleg jobb, amíg nem szólal meg. Mire közelebb ér, az agyamban már ezerféle csajozós szöveg végigfutott, és arra jutottam, hogy a lehető legrosszabbat fogja választani, úgyhogy félbeszakítom a gondolatmenetét.
- Neked aztán elkéne egy ital.
Egy apró mosollyal az ajkaimon kocogtatom meg a szomszédos bárszéket, és a kedvenc hobbimat űzöm, találgatok. Feltűnően végigmérem a srácot, mire idiótán elvigyorodik.
- Gin, ugye? - kacéran pillantok fel a szempilláim alól, miközben megrendelem az italt, hogy még véletlenül se ellenkezhessen, habár úgysem fog.
- Melanie. - nyújtom felé a kezem egy elbűvölő mosoly kíséretében, kimondva az első kamunevet, ami eszembe jutott.
- Arthur. - válaszolja, és egy igencsak gyengéd kézrázással hozakodik elő. Szereztél magadnak egy kellemes estét, Arthur. Nekem pedig egy jó kis sztorit...

Heart of Europe.